A csendesebb embereket mindenhol utálják?

"Mondjuk abban reménykedtem amúgy, hogy később jobb lesz, mert bár az osztályomat nem választhatom meg, egyetemre mégis csak értelmesebb emberek járnak annál, minthogy a kinézete miatt kezdjenek el csúfolni egy lányt pl., meg remélhetőleg a munkahelyemen is hasonló lesz a helyzet."

Ezt honnan veszed? Az egyetemre a középiskolákból kerülnek az emberek, ergo ugyanazokkal a hülyékkel leszel ott is összezárva. És utána a munkahelyen is.

Engem is azért utálnak a munkahelyemen néhányan, mert csendes vagyok. Ami tök fura szerintem, mert azt értem, hogy a hangos embereket miért utálják: mert zavarják őket a munkában. De a csendes embereket miért kell utálni? Mellettünk a légy zümmögését is meg lehet hallani, szóval mi aztán biztos nem zavarunk senkit. És lám, mégis a céltáblái leszünk az utálkozásnak.

Nem vagyok egyetemista, de amikor elmentem egy egyetemi nyílt napra, úgy nyüzsögtek ott a bunkók, hogy az valami rémes volt. És egy rahedli bunkó van a tanult emberek között is, valamint egy rossz tanuló is lehet jó ember.

Én is csendes vagyok. Nem is voltam túl népszerű soha, csak általános iskolás koromban, 2 - 4. osztályban. Akkor valószínűleg azért volt így, mert napközis voltam, és sokat voltam együtt az évfolyamtársaimmal. Elkezdtem úgy viselkedni, mint ők, és elfogadtak. Felsős koromban már megengedték a szüleim, hogy egyedül járjak haza, ezért nem voltam napközis (elsős koromban sem voltam, de akkor édesanyám jött értem). Onnantól kezdve megint introvertált lettem, mint óvodáskoromban. Középiskolában sem ment a beilleszkedés. Azt hittem, hogy abba a középiskolába, ahová felvettek, sokkal értelmesebb emberek járnak, de tévedtem.

Szóval, én is azt vettem észre, hogy nem szeretik a csendeseket.

Ez egy érdekes viselkedés a csendesség, mert valódi képet kaphatsz másokról.

Hamar képet kapsz ki milyen ember, de azt mindenképpen, hogy kinek van baja az önértékelésével.

Jegyzetelj mit mond neked az ilyen, majd valamikor mond te neki, amit mondott. Figyeld a hatást. (Magáról beszélt, garantáltan.) Kivetíti rád, mert hová tegye? Te meg úgysem szólsz vissza, így hát rajtad csattan.

Jegyezd meg, amit mond és majd küld vissza, amit mondott.

Nem fog nevetni, de te mosolyogva mond) Egy kis gonoszság nem árt :)

Én így szoktam, és érdekes, hogy ezek az emberek megkedveltek egy idő után. Ez a papagáj technika, Tibetben tanítják Lámáknak.

Szerintem a csendesség (vagyis ahogy te fogalmazod, "nem vagy szófosó, mint mások"), még nem olyan probléma mint a távolságtartás.

Pl. Nekem is ez volt a problémám a középiskolában, hogy úgy éreztem, hogy utálnak a csendességem miatt, és emiatt egészen elidegenedtem másoktól. Habár nem voltam gyökerekkel körbe véve és sokan rendesek voltak velem, de sokszor megszokásból elfordultam tőlük. Meg egyetemen is úgy indítottam, hogy nagyon jófej volt velem mindenki annak ellenére, hogy látták, hogy csendes vagyok, de attól fogva többször történt, hogy ha hívtak valakiva megszokásból nem mentem egy időután, ilyenkor már inkább barátságtalannak tartanak, mint csendesnek. Munkahelyen meg semmi bajuk nem volt velem azonkívül, hogy az együttmüködési készségekben egyértelműen hátrányos, ha csendes vagy, ezért igyekeztem legyűrni ezt a tulajdonságom:)) Ilyenkor lehetsz *jóindulatúan csendes*, vagyis attól, hogy szeretsz csendben lenni, még fontos információkat mindenféle munkahelyen történő ügyekről átadhatsz, meg együttmüködhetsz másokkal, hogy jobb legyen, sokszor ez a csendes embereknek nem jön könyökből.