Sokat beszélő vagy a csendesebb embereket szereted?

A középutasokat.

Azt sem szeretem, ha valaki annyit beszél, hogy nem jutok szóhoz, vagy még a mondandómba is közbevág, de a kukákkal se tudok mit kezdeni.

Ha mérlegre teszem a kettőt, egyértelmű nálam, hogy a sokat beszélő emberektől megyek a falnak. Teljesen lemerítenek, a végén már a legszívesebben rájuk kiabálnék, hogy maradjanak csendben.

Egy ilyennel hosszabb távon egy társaságban lenni maga a pokol. Ráadásul jellemző rájuk, hogy önmagukon kívül semmit nem vesznek észre, képtelenség velük természetet járni, egy jó zenét meghallgatni, élvezni a csendet.

Szóval inkább egy kuka, ha már választani kellene.

Azt a tipust nem szeretem, aki nem enged szóhoz jutni, hanem uralni akarja a beszélgetést.

Nekem van 2 mondatom, neki 600 és soha nincs vége. Tőlük szabadulni is igen nehéz, mert mindig éppen egy mondanivaló közepén vannak és sosincs vége. Borzalmas.

Abban hiszek, hogy normális beszélgetésnél nagyjából 50-50 % a beszélgetési arány.

Nem kell méricskélni, nagyjából. Egyik fél sem érzi magát úgy, hogy a másik leuralta a beszélgetést és mindketten azt érzik, a másik érdeklődik felőle. Ez az egészséges.

Néha előfordul, hogy én vagyok szótlanabb és akkor nem zavar, ha valaki vidáman beszél össze vissza és folyik belőle minden... :D

Lehet se füle, se farka, de néha jól esik.

Más emberekkel viszont hallgatni is jó. Ha megszólalnak, információt hordoz amit mondanak és súlya van.