Hogyan fogadjam el magam?

Hát asszem ez elég hosszú lesz.

Bozasztóan rusnya egy teremtés vagyok, és egyszerűen nem tudok magammal megbarátkozni. De tényleg, az arcom, a testem, minden egyszerűen el van rontva! Valamint önbizalomhiány is jelen van. Nem igazán vagyok kibékülve magammal.

Kezdjük az arcommal:

- Szóval, amit a legeslegeslegjobban utálok az az orrom! Iszonyatosan nagy, mintha egy rohadt burgonya felragadt volna az arcomra, és ha ez még nem lenne elég oldalról is undorító, ugyanis ilyen puklis (vagy nem is tudom, hogy hívják). Általában nem vagyok az a sértődékeny fajta, de akkor szinte bőgni tudnék, mikor az arcomra tesznek megjegyzést. Az ilyenekre általában meg próbálok viccesebben reagálni, de legbelül én már sírok. Bár egyáltalán nem értem, hogy hogyan létezhetnek olyan emberek, akik direkt kiemelik a hibáim, hiszen nem vagyok vak, ÉN IS TUDOM! Igen, tudom, hogy nagy az orrom, de baromira nem tehetek róla. Valamint, majd szeretném plasztikáztatni, csak még nem múltam el 18, hogy erről magam dönthessek.

- aztán ott vannak a fogaim, nem az alakjukkal van bajom, hanem hogy annak ellenére, hogy naponta kétszer mosok fogat, tiszta sárgák, pedig nem kávézok és nem iszok sűrűn teát, továbbá a kajamaradékok, folyton ráragadnak a fogaimra, és alig tudom őket onnan levakarni. Fogorvos tudna ezen segíteni?

- én olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy elég sötét a szőrzetem, és mindenhol van! Ebbe beletartozik a drága arcom is. Már komolyan úgy érzem, hogy szakállam fog nőni. Szóval, hogy az államon pár szál szőr megnő hosszúra, és nem vágom, hogy az mi. Meg persze a bajuszka, aminek mindenképp sötétnek kell lennie, ezért szinte naponta kell gyantázni.

- aztán még igazából sorolhatnám, hogy mi bajom a fejemmel, például.:kicsi a szemem, nagy a homlokom, pufi a fejem (de nagyon! Pedig nem mondanám magam dagadtnak.)

Nézegettem pár embert itt a gyakorin, akiknek hasonló problémájuk van, tehát, hogy rondának tartják magukat, vagy esetleg önbizalom hiányosak, és többször is azt a választ láttam, hogy: "Adj magadra! Sminkelj, de ne vidd túlzásba. Szedd a szemöldököd..stb."

1. Nekem szedve van a szemöldököm.

2. Sminkelni szoktam. (max spirál, ajakápoló, bb krém, néha szemceruza)

De én akkor se látom magam szépnek. Ha belenézek a tükörbe, mindig ugyanaz az undoritó arc bámul vissza rám.

Akkor most térjünk át a testemre:

- Aránytalan. De nagyon. A felsőtestem sokkal nagyobb mint a lában, és borzasztó az összkép.

- Régebben sportoltam, és ebből következik, hogy izmosabb vagyok mint más lányok (azér nem vagyok egy kigyúrt állat). És ez szerintem nagyon nem nőies. Főleg a vádlimon, a combomon és a karomon látszik. Már rég abbahagytam a sportot, és csak reménykedek benne, hogy ez az izomtömeg eltűnik majd egyszer.

- Izzadás. Gyűlölöm. Talán az orromon kívül ezt gyűlölöm a legjobban. Én már sokszor elkondolkodtam, hogy esetleg lehetnek hormonproblémáim, mert egy átlagos napon, amikor itthon vagyok egyedül, mondjuk ülök a gép előtt, és egyszerűen izzadok. Ezt most ne úgy értsétek, hogy melegem van, hanem hogy a hónaljam mindig nedves! És olyan is van, hogy lefolyik cseppekbe, és zsepivel törölgetem. Ez főleg a suliba kínos, de általában próbálok bővebb pólókat hordani, és nem nagyon összezárni a karom, vagy hát így lecsukni... Szóval általában tárt karokkal ülök, hogy még véletlenül se legyen olyan a ruhám hónalja (persze ez nem mindig van, szóval vannak "szárazabb" időszakok is, de azért sokszor izzadok). Ez az izzadás a lábamra is kihat, néha olyan büdösek a cipőim, hogy az valami szörnyű.

- Visszatérve a szőrökre, barna a hajam, ezért sötét a szőröm. Főleg a kezemen a legfeltünőbb, azt gyantázni szoktam, de már nagyon elegem van az egészből. Ott is van szőröm, ahol nem kéne, hogy legyen, például a hasamon, nem végig, csak a köldökömtől egy csíkban lefele, ezért is gyűlölök fürdőruhát hordani, gondolkodtam már az eltüntetésén, de arra jutottam, hogy lehet csak mégjobban elrontanám, és több nőne, vagy sötétebbek lennének, szóval inkább hagytam. De ha van valakinek valami ötlete, hogy mit csináljak vele, akkor azt örömmel fogadom:) A hónaljam azon kívül, hogy izzad, még szőrös is (persze kinek nem), de természetesen nem szoktam otthagyni, azt is gyantázom. De gyantázhatom én azt akárhányszor, akkor is fog ott maradni egy szürke folt! Még akkor is, ha egy darab szőr nincs rajta, akkor is szürke! Ez mitől van? És van még egy utolsó dolog, ami szerintem elég kínos, de mostmár mindegy, mert amiket eddig írtam az sem nevezhető éppen kellemesnek. Szóval az pedig az, hogy szőrös a mellbimbóm (??)!! Mármint csak néhány szál, így körülötte, de még a rózsaszín részben. És ez mi a szar? Ez mennyire normális?

Hát most hirtelen ennyi jutott eszembe, de gondolom ezek után megértitek, hogy gyűlölöm a külsőmet. Jó valószínűleg vannak nálam szerencsétlenebb emberek is, akiket mondjuk leöntöttek savval, vagy nincs meg egy végtagjuk, de nekem már ez is egy Isteni csapás, ahogy én kinézek, egyszerűen gusztustalan vagyok. Ha fiú lennék még bottal sem nyúlnék hozzám. Ezért megértem azt, hogy egyszer macskás nőként fogok meghalni..

De alapjáraton én nem tartanám magam visszataszítónak (nem a kinézetem, hanem a viselkedésem szempontjából), ugyanis naponta zuhanyuzok, hetente kétszer hajat mosok, és igényes ruhákba járok, nem hordok zokni szandált, sem hasonló borzalmakat. Nem fényezném itt magam, de szerintem vicces vagyok (azt inkább nem mondom, hogy okos), talán még szeretnivaló is:D

Viszont ennek ellenére egszerűen nem tudom magam elfogadni. Keresnem kéne valami pszihológust?

Aki olyasmi választ tervez írni, amiben a földbe tipor, hogy mennyire hányingerkeltő, és förtelmes személy vagyok, az inkább le se írja. Viszont értelmes és segítőkész válaszoknak örülök:)

16/L