Hogyan fogadjam el magam így, vagy mivel motiváljam magam? 17L

Azt már te is tudod, hogy a megfelelési kényszer, a tökéletességre törekvés zsákutca. Másoktól várod el, hogy megmondják, milyen vagy, és ha ez nem történik meg, vagy nem azt mondják, amire számítasz/amit szeretnél, akkor elégedetlen vagy.

"a szüleim is rám akartak erőltetni dolgokat amiket nem tudtam teljesíteni" - ez például simán eredményezheti azt, hogy úgy érzed, nem felelsz meg magadnak sem. A szüleid céljait magadévá tetted, mert úgy érezted, ha nem teszed, amit mondanak, akkor nem szeretnek, nem vagy szerethető; tehát ha azt csinálod, amihez kedved/tehetséged lenne, nem pedig azt, amit mondanak neked, akkor nem vagy szerethető. Magyarul saját magadért nem vagy szerethető, csak azért, ha mások által mondott dolgokat teszel meg.

Mindenkit le szeretnél pipálni mindenben, hogy szeressenek. Nem azért, aki vagy, hanem azért, amit elérsz. Hogy csodáljanak, felnézzenek rád, ezért keressék a társaságod. Szerintem amúgy bizonytalan vagy, mert nem kaptál sosem azért bátorítást, amit saját magadtól, a saját tempódban, a saját tehetségedből csináltál.

Az is lehet, hogy amiatt, hogy rád erőltettek dolgokat, valójában erődön felül kell teljesítened (nem azért, mert kevés vagy, hanem mert nem a megfelelő célokat tűzték ki eléd - mindenki másban és máshogy jó).

Szerintem menj el a suli pszichológusához, mert ez ilyen idős korban könnyen megváltoztatható, nem kell hónapokig terápiára járni, és megspórolsz egy keserű életet azzal, ha most tisztába jössz azzal, hogy mit szeretnél csinálni, és hogy milyen ember vagy/merrefelé haladsz.

Szóval az előbbi bekezdés a lényeg, a többi sóder.

Elsősorban kezdd azzal, hogy nem aggatsz magadra különböző jellemzőket, mint pl lemaradott, megfelelési kényszeres, önbizalomhiányos, lusta, meg ehhez hasonlókat sem!Ezeket felejtsd el kezdésnek.Kezdd azzal, hogy minden jellemző, amivel eddig beazonosultál, akár te gondoltad magadról, akár más gondolta rólad,felejtsd el!! --->csak egy falat képez magad körül és önmagadban, és nem engedi, hogy tisztán lásd a körülötted lévő dolgokat, és önmagadat.Tehát ezeket a jellemzőket felejtsd el, vonatkoztass el tőlük, és fogadd el magadat olyannak amilyen most vagy.Mert ez a kezdő lépés, ahhoz, hogy ki tudj teljesedni a benned rejlő lehetőségekhez mérten.

A tanulás, az tanulás..Szükséges és szükségtelen információk felehalmozása azért, hogy bizonyos kereteknek megfelelj, és bizonyos tarsadalmi kereteken belől megtaláld a helyed.Ezt ne agyald túl, csak tudd, hogy miért teszed.Tudd, hogy miért tanulsz.Ha nem megy, ne csinalj belole problémát.Attól, hogy nem vagy tökéletes pl anatómiából, vagy matekból, még érezheted magadat tökéletesen kiegyensúlyozottnak, vagy épp boldognak.A tanulás, egy szükséges társadalmi tényező, egy bizonyos mértékig.Nem kell hogy megfelelési kényszert érezz a tanulàssal kapcsolatban sem.Minden egyénnek, embernek, van egy bizonyos agyi, veleszületett képessége, hogy tanuljon, memorizáljon.Azzal, hogy egy adott ember kevésbé képes memorizálni, nem kevesebb.Így alakultak ki a tàrsadalomban a tanulàssal kapcsolatos elvàràsok, de ez nem azt jelenti, hogy egyéni problémát kell gyàrtani belõle, ha valami nem megy az "elvárásoknak" megfelelően.A tanulàsrôl ennyit.Ne agyald túl, csak tudd, hogy miért tanulsz, és nem fogod emiatt magadat rosszul érezni bàrhogyan is alakul.

Az önbizalom, alap mozgató rugója, az, hogy szereted önmagad, és elfogadod önmagad.Amennyiben ezek hiányát tapasztalod bármikor, bármilyen élethelyzetben és bárhol, ez mindig jusson eszedbe!!!, és vissza fogsz tudni térni önmagadba, ahol minden letisztul.