Lehetséges, hogy saját magam ismertem félre? Hogy fogadjam el ezek után magam, történt valakivel hasonló?

Amióta az eszemet tudom, úgy gondoltam, hogy barátságos , sokszor nyitott személyiség vagyok, akivel nem kell kellemetlen együtt tölteni az időt, aki vicces.( legalábbis mindig arra törekedtem hogy így legyen) . Kilencedikben mindenki ismeretlen volt és barátkozni kezdtem, sok emberrel már az első pár napban nagyon jóba lettem. Volt egy lány az osztályban, aki nagyon műveltnek tűnt, de mindig olvasott, így senki el nem beszélt igazán. Odamentem hozzá, és ( igaz jó pár hónapba telt) de legjobb barátok lettünk, megbízok benne és sok közös pontunk van. Azonban most, erre három évvel ő kivirágzott, és nagyon könnyen jó benyomást tesz az emberekre, míg én úgy érzem mindenki kellemetlenül érzi magát a társaságomban. Minél inkább telik az idő, annál inkább rosszabb lesz, mert már megszólalni se igazán szeretik, ami miatt lassan befelefordulónak tűnök. Ma mondta a barátnőm, hogy írt neki egy lány ( akivel nemsoká' egy táborba megyünk), pedig először velem volt jóban és én segítettem neki megismerni a legjobb barátnőm nagyszerű személyiségét. Úgy érzem ezentúl talán már nem is kéne megpróbálnom összebarátkozni másokkal. Mostanában sokszor érzem magam hülyének és feleslegesnek.Egyszerre érzem úgy, hogy belefáradtam és csalódott vagyok és úgy, hogy nem akarok szürke egérként a barátnőm árnyékában élni. Volt valakivel ilyen? Lehet, hogy tényleg olyan vagyok aki meghúzódik és ez az egész ennyi évig csak erőltetett játék volt? Nagyon szívesen beszélnék valakivel, aki érzett már hasonlóan- bocs hosszú lett- 18 L