Azt mondja anyám bunkón viselkedtem ezzel az anyával. Így lenne?

Az utcán sétáltunk. Én a kirakatban néztem a ruhákat erre jött egy fogalmam sincs milyen korú gyerekkel egy anya mögöttünk. A baba elég kicsi volt, szerintem 2-3 hónapos. Anyám meg szokásához híven elájult tőle. Kedvesen mondta a babának "milyen édes vagy, gyönyörű kisbaba". Ezt hallottam, de annyira nem érdekelt anyám ilyen. Erre mondja nekem, hogy "nézd már, milyen tündéri". Én meg nem néztem oda, mert mindig ezt csinálja én meg nem ájulok el egy gyerektől, de azért mondtam, hogy "tényleg!".

Mentünk tovább és anyám szerint itt követtem el azt mérhetetlen nagy bunkóságot, hogy a kutyakozmetikából kijött egy olyan fajta kutyus, amit imádok. Lehajoltam, meg kérdeztem a gazdiját, hogy meg lehet-e simogatni és mondtam anyának, hogy jöjjön ő is.

Na ezen anyám teljesen kiakadt, mert mint kiderült, jött közvetlenül utánunk az az anya a gyerekkel. Én esküszöm, hogy még csak eszembe sem jutott. Szerinte olyan volt, mintha direkt csináltam volna, állítólag látta az anyán is hogy az ő gyerekét elintéztem azzal, hogy "tényleg", de a kutyától meg teljesen elolvadtam.

Szerintem anyám túlreagálja a helyzetet? Szerintetek? Most komolyan ez pofátlanság volt? De ha egyszer nem érdekel egy csecsemő, miért erőszakolja ki, hogy áradozzak róla, hogy milyen szép, mikor annyira érdekel, hogy megmondani se tudnám most sem, hogy fiú vagy lány gyerek volt?

Csak kíváncsiságból érdekelne, hogy az a nő és anyám volt túlfeszülve vagy tényleg én vagyok gátlástalan? :D

25/N