Külföldön élő magyarok! Ti hogyan reagáltok ha találkoztok magyarokkal?

Én általában nem közöm más orrára, hogy megértem öket, mert eddig csak rosszat tapasztaltam.

Egy ismeröst a múlt héten vertek át: megszólította valaki az utcán, hogy MO-ról jön és segítségre lenne szüksége munka miatt - mindezt igen tört nyelven (mármint az adott ország nyelvén). Az ismerösöm szólt, hogy beszélhet magyarul is, megérti. Erre elmondta, hogy munka nélkül van, nincs pénzük (neki, a feleségének meg a gyereknek) sem kajára, sem szállásra és adjon neki valamennyit.

Mivel nem volt nála készpénz, elkísérték a lakásáig, ott ö bement, kihozott neki valamennyit (kb egy héti kajára eleget).

Másnapra feltörték a lakását, kirabolták - feljelentést tett és nemsokára kiderült, hogy a "szerencsétlen" magyar volt a tettes, ez a megszokott módszere arra, hogy kikeressen megfelelö helyet a betörésre - és csak azért találták meg, mert már figyelte a rendörség az illetöt.

attól függ. most leginkább én is csak elmegyek mellettük - ugyanis elég barátom van, nem kell már több, nem akarok még többekkel összejárni.

volt, hogy azért nem szóltam, mert olyan tahón viselkedtek.

volt, hogy szóltam, mondom, attól függ.

Én Bécsben élek (egyetemista vagyok), és nekem is van pár magyar barátom, de már ők sem szólalnak meg magyarul (és én sem), ha valakit hallanak magyarul beszélni, sajnos nekik is és nekem is sok rossz tapasztalatom van ezzel.

Egyetem mellett egy nagy ruhaboltban dolgozok, ahol rengetegféle dolgozó van (leginkább fiatalok), sokan nem osztrákok. De ha valaki magyarul beszél a vevők közül, én nem szoktam az orrukra kötni, hogy én is magyar vagyok. Sajnos nem egyszer fordult már elő, hogy nekiálltak nekem fennhangon fikázni az árut, non-stop panaszkodni, vagy akár kérdezősködni afelől, milyen az élet kint, mennyit keresek, stb.

Az ausztriai magyar csoportokban is meg lehet nézni, mi megy, ki is léptem már az összesből. Ezek után megértem, hogy nincs semmi összetartás a magyarok között, ilyen összetartás normális embernek nem kell.