Más sem tud "segítséget kérni"?
Volt már egy "rossz döntésem", ami után mindenki az kérdezte, miért. Elmondtam az okokat, hogy rossz embernek tartom magam.
Ennek hosszú előzménye volt, mindenkitől csak azt kaptam, hogy ilyen meg olyan rossz tulajdonságaim vannak,amikor megkérdeztem, hogy változtassak, azt a választ kaptam, hogy valamin nem lehet változtatni.
Nos, én nem ragaszkodom annyira magamhoz, hogy maradjak önös érdekekből,mindenkit bántva. Most mégis itt vagyok még, a jobb időszaknak, amikor mindenki be volt ijedjetek (hogy valamit csinálok), vége. Visszatért,hogy miben miért vagyok szörnyű. Csak a rossz tulajdonságokat hangsúlyozzák. Amikor felvetem, mennyire utálom magam megint, csak azt kapom, hogy én tehetek róla. Persze, én tehetek, tudom, ezért nem bírom magam. Itt jön az, hogy ne sajnáltassam magam, senki nem sajnál. Tudom. De ha ennyire semmitérő vagyok,miért mondják, hogy "ne merjek hülyeséget csinálni"?
Tudom,hogy én kellek ahhoz és nem mások,hogy magamat elfogadjam, de nem megy. Amikor megosztom valakivel a problémáim, csak rosszabb helyzetbe kerülök.
válasza:Segítséget kérni, pláne jó helyről, jókor és legfőképpen jól, az bizony nehéz.
Te viszont éppen most ezt tetted, szóval már nem olyan rossz a helyzet. :)
Valójában te és a környezeted belekeveredtetek egy ilyen állandósult játszmarendszerbe, ahol te vagy a "szörnyű", akit mindenki bánt és te magad is utálod magad. Az öngyilkossággal való "fenyegetőzés" pedig látszólag az egyetlen ütőkártyád, amivel elérheted, hogy fontosnak érezd magad, hogy foglalkozzanak veled. Ezért aztán ki is játszod időről időre. És mivel a környezetedtől meg is kapod a visszajelzést (ne merd megcsinálni), ezért ebben az ördögi körben maradsz.
Ebből kitörni nehéz, de nem lehetetlen. Segítséget kérhetsz pl. iskolapszichológustól - ha még sulis vagy. Vagy simán csak pszichológustól, ha már felnőtt és keresel pénzt.
De az is megoldás lehet, ha elmész egy olyan helyre, olyan társaságba, ami kellőképpen befogadó és ahol senki nem ismer. Itt új lapot nyithatsz, megtapasztalhatod, hogy ha nem az "öngyilkos leszek, akadályozz meg" és a "szarkupac vagy, de öngyilkos azért ne legyél" körben vergődsz, akkor hogyan boldogulsz egy társaságban. Magad is meglepődsz majd, ha azt veszed észre, hogy mások értékes emberként tekintenek rád, kikérik a véleményed vagy csak barátságosan elbeszélgetnek veled és fel sem merül bennük, hogy értéktelen vagy rossz lennél. Persze ehhez neked is tenned kell: keresned kell egy megfelelő társaságot. Pszichodráma csoport, vagy csak sima tánccsoport, drámajáték, kézműves önképzőkör, nyelvtanuló klub, bármi megfelel, ahol ismeretlenek közé kerülsz, és van valami olyan központi téma, tevékenység, ami átlendít az ismerkedési nehézségeken. (Egyszerűbb elkérni a hegyezőt a szomszédtól a rajzkörben, mint rögtön mélylélektani témákat boncolgatni...) :)
Jaj de aranyos vagy, egyből megértettél! Viszont nem fenyegetőzöm, egyszer csak csináltam mindenki meglepetésére. Tudom, hogy alantas dolog ilyen kártyát bedobni (és nem is teszem), főleg alaptalanul, hiszen már úgy döntöttem egy ideje, hogy másik pályára lépek a nagy tiltakozások és bíztatások hatásaira. Azonban a belső sérülések, értéktelenség érzése újra megkért. Szeréncsére a teljes környezetváltás meg is fog történni rövid időn belül, de aggódom, hogy ott is megismerik az igazi énemés utálni fognak.
De nagyon remélem, hogy minden rendben lesz. Köszönöm hogy válaszoltál:)
Ui: félve néztem meg a válaszokat, mert nem ilyen jellegűt vártam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!