Mennyire problémás 35 éves nőként úgy sírni, mint egy gyerek?

Hát neked gyerek kéne.Azt öltöztethetnéd...

Szerintem te magad vagy a saját Barbid.

Ha nem okoz gondot az életedben ez a kis infantilizmus, pusztán a fölötte érzett szégyenérzet miatt nem kell pszichológushoz menned. Szerintem oda akkor lehet érdemes menni az embereknek, ha már nagyon káros a viselkedésük önmagukra és a környezetükre nézve, és még úgy is sokszor felesleges, mert sokszor nem tudnak segíteni. Én is pont ennyi idős vagyok, és még mindig rajongok a videojátékokért, de én örülök neki, legalább tudok örülni ilyen könnyen elérhető dolgoknak is, nem úgy mint sok korombeli, akinek egyetlen öröme az életben, a dohányzás meg az alkohol, és folyton csak panaszkodnak, hogy milyen szar az élet.

Szia (bocsánat, hogy ez alkalommal nem mellőzöm az udvariassági formulákat, tehát köszönök, ahogy emberhez méltó)! Ugyanannyi idős vagyok mint Te, csak ellenkező nemű, azaz nem vagyok még sem idős, sem öreg, sem semmi ilyesmi, ahogyan Te sem vagy az. Furcsa, de nekem is állandóan ugyanilyen gondolataim vannak, sokszor eszembe jut, hogy ó, mennyire jó lenne néha legalább egy kicsit úgy élni, úgy viselkedni mint amikor tizenhuszonéves voltam. Egyszerűen nem törődni semmivel sem, fogni egy sátrat meg egy csomó konzervet és kimenni sátrazni Kisorosziba a Duna partra vagy a Balatonhoz és ott lenni napokon keresztül. Ó, és vinném a gitáromat is persze... És milyen jó lenne tényleg újra átélni ugyanazokat a romantikus pillanatokat és ugyanazt a felhőtlen szabadság érzést. Ehelyett csak kesergek mint egy befőttesüvegbe szorult brekegő, akinek még létrája sincsen! Öreg koromban pedig bánni fogom, hogy most nem tettem meg mindezeket mégegyszer, amikor még minden probléma nélkül, abszolút gond nélkül megtehettem volna. Ez nagyon szomorú, totálisan elegem van már ezekből a teljesen érthetetlen, mondhatni hülye társadalmi elvárásokból. Tökre emlékszel még rám, hogy amikor én voltam 17-22 éves, akkor akárhová mentem mindenhol mindig voltak ott idősebbek is, akár a Szigeten, akár akármelyik buliban vagy fesztiválon és igenis jókat röhögtünk a poénjaikon és tanultunk is tőlük stb. Ma meg kb. annyiból áll az élet, hogy dolgozol de nem tudod minek, beülsz a szar kocsidba, hazamész és levágod a füvet, másnap meg kezdődik megint minden ugyanúgy előlről. Hmm, pedig régen hogy szerettem vonatozni, kirándulni, sátrat verni akár egy erdei tó közelében, ahol persze kullancsriasztót sem árt használni. És nem tagadhatom le, hogy amikor kijövök a könyvesboltból és elsétálok közvetlenül mellette a játékbolt kirakata előtt, ha csak lopva is, de mindig odavetek egy pillantást; lehet akaratlanul vagy öntudatlanul, de az teljesen mindegy is... De, hogy visszatérjek mondandóm eredeti kerékvágásba: végül is ki tiltja meg mindezeket? Strandolni bárki bármikor elmehet, vehet kásás jeget amennyit csak akar, strandra nem ritkán még vénemberek is kijárnak, ott pirítják még keményebbre aszott testüket a napon, aztán meg fagyit szopogatnak, vagy lángosért állnak sorba remegő kezükben bükkfa sétapálcákkal. Talán még úszógumijuk is van vagy a fene tudja... A Barbizás nyilvános helyen talán már tényleg egy kicsit furcsa lenne, de otthon végül is miért ne tehetnéd meg, nem hinném, hogy azzal bárkinek vagy akár magadnak bármiféle kárt okoznál. Plusz ennyi idősen még egyáltalán nem késő gyermeket szülni és akkor aztán lehet igazi Barbid, akit nem csak öltöztetni, de szoptatni, etetni, fürdetni, tisztába tenni, büfiztetni, elaltatni is kell. Bár amikor épp jön a foga, nem megy minden annyira simán mint a tündérmesékben.

Azon, hogy foggyos vagy, nem tud segíteni a pszichológus.

Egy hüle elkényeztetett úri ..csa vagy !

Szerintem ezzel semmi gáz.