Csak én tekintem az érintést idegennek?
Ebben minden ember különbözik. Nekem mondjuk eléggé ölelgetős simogatós szüleim vannak, de én is idegenkedem kicsit a dologtól. Pl az aktuális pasimmal (meg most a férjemmel) mindig bújtam, meg mindig kellett hogy valamelyik végtagunk összeérjen, de másokhoz sosem értem hozzá. Ha egy barátom megölel, visszaölelek, de magamtól eszembe nem jutna. Még az is kellemetlen ha egymás mellett ülünk és véletlenül összeér a vállunk, vagy még inkább a kezünk... Néha nagy nehezen ráveszem magam hogy megöleljem anyut hogy örüljön, de fura érzés. Na neki vannak olyan barátnői, akik zavarba ejtően közvetlenek, folyton taperolnak mindenkit, meg 10cm közelről beszélnek hozzád. Én meg nem győzök húzódzkodni, pedig csípem őket. Viszont ha idegen ember ér hozzám, bárhol, olyan mintha egy gyenge áramütés érne. Egyből elrántom magam, reflexből, és mindig hülyén néznek hogy mi bajom van. Pedig nem direkt csinálom...
Ellenben a kislányommal rengeteget ölelkezünk és bújunk egymáshoz. Szinte szeretném magamba építeni! :) Folyton simogatnom kell, imádok hozzá érni.
Lehet hülyeségnek tartod, de én hiszek az egymás közti energia áramlásban. Biztos vagyok benne, hogy van aki inkább sugároz , és van aki inkább elszív. Meg hogy van aki érzékenyebb rá, és van aki kevésbé. Lehet hogy nincs igazam, de tényleg úgy érzem hogy ez lehetséges.
De az is lehet hogy az egész csak pszichológia, és simán defektesek vagyunk! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!