Miért van az, hogy a tehetséges emberek a leghajlamosabbak az elkallódásra?

""A valóban tehetséges operaénekesek, balettművészek, tudósok, írók, költők stb. nem kallódnak sehová."

Operaénekesek nem?

Aha jól van, csak sokuk külföldre jár elvonóra, azért nem tudsz róla."

Ja el is felejtettem az írók.

Pl. Hemingway életrajza, wiki-n nézd meg.

Masszív alkaholista lett, végül fejbelőtte magát egy vadászpuskával. :D

#11

Az általad megnevezett EGYETLEN író mennyiben képezi le a világ ÖSSZES íróját? Mekkora is a százalékos arány?

Na ugye.

Attól is függ, honnan nézzük:

A, gyerekkorában milyen volt a családi közeg, volt-e minta, támogatás, észrevették-e a tehetségét, stb. Ha nem figyeltek fel rá, akkor "átmehet" rosszba, "a közösség fekete báránya lehet", mert nem érti (szinte) senki a működését. Így vagy lesz egy időszak, amikor sikerül megjavulnia és kamatoztatja a tudását, vagy pedig éli a hétköznapi emberek életét, de autodidakta módon fejleszti magát (és pl.: felfedez valamit), de támogató, érdektelenség miatt nem veszi észre a világ a tudását;

B, Ha felnőttről beszélünk, akkor meg jellemző, hogy fejébe száll a dicsőség, vagy mint feljebb írták (saját megfogalmazással élve): megunja az állandó megfelelést mindenhol, így elkezd elkallódni.