Ha valaki nevelése során fontos jellembeli értékek nem voltak közvetítve, de ő fiatal felnőtt korában erre rádöbben, képes lehet az eszményi tulajdonságok tudatos beépítésére?
Félreértés ne essék, emberünket nem nevelték "rosszul", sőt, technikailag sokkal jobb gyermekkora volt, mint ami másoknak megadatik. Volt szeretet közvetítve felé, legjobb iskolákat járta végig, sportolt, zenélt, különórákra járt. Szülei olvasó emberek, ezáltal ő is azzá vált. Sikeres volt mindig is, barátokban sem szenvedett hiányt.
Hogy mire is gondolok pontosan:
méltóság, önmagunk felvállalása, büszke munkamorál; becsület, nyílt őszinteség; család elsődlegessége, erénybeli örökség továbbadása; tisztelet (elismert alázat); mértékletesség.
Hogy hogyan is gondolom pontosan:
A család csonka volt mindig is - csak a szűk családra korlátozódott, nagyszülőkkel-dédszülőkkel-szülők testvéreivel nem volt ápolt kapcsolat -, a szülőpár pedig nem volt tudatos, személyiségében és világlátásában éretlenek voltak, önfejlesztésbe nem öltek erőt sohasem (legalábbis addig nem, amíg a gyerekek el nem kezdtek felnőni és ők közvetítették feléjük más világlátást és életvezetést). Mindkét szülőben erős kisebbségi komplexusok dolgoztak, gátlásosak voltak, nem tisztelték önmagukat, illetve azt, amivel rendelkeztek. Sokszor hazudtak/ferdítettek, nem nagyokat, csak amolyan saját maguk által szégyellt viselkedésformák elrejtése végett. Egészen apró dolgok miatt ment a titkolózás (olyan dolgok miatt, amelyek egyáltalán nem titkosak vagy szégyellni valóak, tulajdonképpen érdeklődésüket, személyiségüket titkolták el, nem vállalták fel). (Túl) komolyan vett, elidegenítő privát szféra volt a normális. Sohasem volt tudatos a családi élet vezetése, csak úgy folytak az események.
Mindezek miatt a gyerekek érzelmileg teljesen zárkózottá, gátlásossá és énközpontúvá váltak.
Összességében az a sajnálandó, hogy semmilyen felsőbb, szellemi, erénybeli érték nem volt közvetítve. Jó, a semmilyen az túlzás, mert "rosszra" sem lettek nevelve, de egyszerűen mivel a szülők sem tudatosan gyakorolták az erényeket, a gyerekek felé sem lett ez tudatosan közvetítve.
Nincs erőm végigolvasni, de alapvetően ez lenne a normális. Gyermekként nagyon sok rossz viselkedésmintát kapunk. Felnőtt ésszel ezeket fel kell ismernünk, és felül kell írnunk helyes mintákkal, különben a saját gyermekeinknek is a rosszat fogjuk továbbadni, és ugyanaz a szar társadalom várna rájuk is. Meg kell szakítani a láncot :)
És iszonyat sok könyv cikk tanulmány foglalkozik a témával, tehát akinek van igénye a változásra, az gyorsan megtalálhatja a számára szükséges ismereteket pl egy önismeretről-önfejlesztésről szóló könyvben
Az ÖNbizalom az belülről fakad, az ember gondolkodásmódjából. Tehát ha ez megfelelő, végre eljutsz arra a szintre, hogy a beszólásokat max építő jellegű kritikaként tudd kezelni, vagy ignorálni, vagy elfogadni, hogy mások így élik meg a negatív érzelmeiket-szükségleteik kielégületlenségét, tehát a külső dolgoknak nincs köze az ÖNbizalomhoz, független tőle.
Ha ez megvan, akkor a gyermekednek is jó alapja lehet hozzá, hohy érettebbként elsajátítsa
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!