Azoknak szól a kérdésem, akik sok rosszon átmentek. Hogy tudtok erősek maradni?

Tudjál róla, hogy ez most a hormonháztartásod miatt is van részben.

Miért nem házasodtok össze? Lehet, hogy épp az adná meg azt a stabilitásérzést, ami segíthetne kilábalni a kishitűségből.

Szia. A történeted feléig ami itt leírtál, nálam ugyan ez a helyzet. Voltak durvább dolgok a családomban de nem írom le, így is rosszul érzed magad. Én pár évvel fiatalabb vagyok nálad, szintén érettségiig jutottam, az is olyan amilyen..." Hogyan tudtok erősek maradni?" Valahogy neked is sikerült, átlagos jegyekkel leérettségiztél. Sokan nem tudnak a tanulásra figyelni azok után amin keresztül mentek...Van valakid aki szeret, elfogad, dolgoztok, saját lakás és gyereketek lesz. :) Megértem, hogy a gyrekkorod miatt rosszul érze magad. Én pl. nem tudok közel engedni magamhoz senkit mert nem bízom. 1-2 ember van körülöttem kiskorom óta akiket elfogadok. Hiába szeretnék más felé nyitni, inkább eltaszítom magamtól.

Igazából viccen kívül példát lehetne venni rólad, hogy idáig eljutottál ezek után.

De ha tényleg rosszul érzed magad, amit megértek, keress fel szakembert, akár a pároddal együtt is. Sokat segíthet., hogy jobban érezd magad. :)

Nekem is rossz gyerekkorom volt, de nem szeretnék róla semmit írni, kicsit más miatt volt rossz, mint a tiéd, de a hatás hasonló volt.

Nem fogok tudni olyat írni, ami segít (szerintem olyat senki nem fog itt írni), csak elmondom, hogy nekem mi segített. Érettségi után egyetemre mentem, egy olyan szakra, amit imádtam, és teljesen más városban, új környezetben voltam, nagyon jó barátokat szereztem, és imádtam, amit tanultam, rengeteg sikerem volt benne. Igazából ez a lényeg szerintem, hogy elkezdj valami teljesen újat, aminek semmi köze nincs az előző dolgaidhoz, és amiben jó vagy, amit szeretsz. Mintha egy másik életem lett volna az új "otthonomban".

Ott ismertem meg a feleségemet is, és ma egy teljesen más városban élünk, és egyáltalán nem érdekel a gyerekkorom, olyan, mintha valami könyvben olvastam volna, tehát emlékszem rá, de semmi hatása nincs az életemre. Rajtam tehát ez segített. A szülővárosomba nem is nagyon megyek vissza, kb. úgy dolgoztam fel a fejemben, hogy otthagytam a sok sz@rt, ami a szenvedésekhez kötött, de azon túl bárhol boldog vagyok, és nem kísért.

Nekem tehát ez segített, a környezetváltozás és az "új élet", új emberek. Szerintem egy pszichológus, vagy önfejlesztő baromság nem tudott volna rajtam segíteni, ha ott maradok, abban a városban.

Tudatosítanod kell, gondolkodnod kell rajta és elfogadni:

A múlt az múlt, az nem te vagy. Az számít, te most ki vagy, a jelen. Nem tehetsz arról, hogy milyen szüleid voltak, hogy miken mentél keresztül. A gyereked ha szégyellni fog valakit, akkor a te szüleid lesznek azok, amiért így bántak veled.

Te nem tartozol a szüleidhez, nem vagy olyanok mint ők, semmi közötök egymáshoz, te más vagy, te te vagy.

Jó szülő leszel, mert te megtanultad hogyan kell szépen bánni a gyerekkel.

Én anyám pont olyan volt mint te, apja alkoholista dühöngő, nem volt semmijük, stb.

De engem ez nem érdekelt soha. Engem az érdekelt, mi az ami jelenleg van, ki az aki jelenleg foglalkozik velem, ki az aki szeret.

Úgy lábalj ki, hogy gondolkodj ezen sokat, fogadd el, tudatosítsd, ők nekik nincs közük hozzád, a múlt az múlt már, te te vagy, egy jó szülő, te megtanultad hogy kell bánni egy gyerekkel hogy jól érezze magát, mert sok rosszon mentél keresztül.

Hosszas terápia meg pszichológus.. Az..

Nehogy ilyenekre költsd a pénzed. Te egyedül is képes vagy feldolgozni ezt. Én pszichológusnak készülök, ismerek egy embert akivel tudnál erről beszélni online, és tudna neked segíteni, ebben biztos vagyok.

Neki szörnyű gyerekkora volt, most meg nagyon erős személyisége van, rettentő kedves és szerető ember lett. Ő kell neked. Írj ha szeretnél túllépni a problémá(i)don.

#6-os vagyok, azt kifelejtettem, hogy azért szerintem nem kell aggódni, hogy te milyen szülő leszel... Szerintem sok esetben pont az ilyen "élmények" után lesz valaki sokkal jobb szülő, mint amilyenek a saját szülei voltak, mert tudja, hogy mi az, amit biztosan nem csinálna a gyerekével, amit vele megcsináltak.

A lényeg, hogy aki tudatosan és gonddal neveli a gyerekeit (aminek a minimuma, hogy megfogalmazza magában, hogy "én biztos nem leszek alkoholista állat, ha gyerekem lesz, nehogy úgy járjon, mint én..."), akkor az nagy eséllyel jó szülő lesz. A te szüleid nem voltak tudatosak, és meglett az eredménye. Te tudatos és józan leszel, és jobban is fogsz nevelni.

Kedves Kerdező!

Nekem is nagyon nehéz gyermekkorom volt rengeteg trauma ért. Akik gyermekkorukban traumákat éltek át es nem siklottak el ugy mint a szuleik, azok erős szilárd jellemekke valnak. Gratulalok, mert magad erejeböl váltál azzá aki vagy. Saját erődnek köszönhető hogy leérettségiztel, hogy önálló életet elsz.

Valoszinu, hogy soha nem tudod magad mögött hagyni teljesen a gyermekkorodban megelteket, de el lehet fogadni,mert megkopik benned idovel.

Nekem sokat segített hogy kereszténnyé váltam. Istennel való kapcsolatom segitett abban,hogy elfogadobb lettem azokkal szemben akik hibáztak es fajdalmat okoztak nekem. Isten a baratom lett, anyam es apam.

Nekem segitett meg az, hogy leirtam ami fajt ami miatt szorogtam.

Próbálj egy naplót irni.Ird ki ezeket a helyzeteket a fájdalomat stresszt ami olyan mélyen van a lelkedbe.Öszinten kivanok minden jot neked a csaladoddal egyutt.