Azoknak, akiknek gyerekkorukban rossz volt minden karácsonyuk?

Kisgyerekként szerettem, mikor ajándékok voltak, meg fa díszítés.

Utána egy ideig semleges volt. Apám alkoholista, így az összes "ünnep" arról szól hogy cirkuszol, vagy lejárat minket a rokonok előtt. Egyetemmel is elcsúsztam és az összes ünnep arról szólt, hogy minden rokon leszólt ezért. Jelenleg megfogadtam, hogy haza sem megyek.

De vannak részek, amiket szeretek. A fa díszítés például jó lenne (kivéve hogy apám mindig ott ült, és pofázott hogy így rakjuk meg úgy, aztán ordítozott). Vagy az ajándékozás is, főleg mikor van időm személyre szabott ajándékot venni.

Bár az ajándékozás néha csalódás. Volt hogy akkori barátnőmnek 1-2 napig jártam utána hogy olyat vegyek amit szeret, ő meg kb bedobott naptárat meg csokit, meg látszott hogy úgy dobta az egészet össze. Vagy fordítva is, hogy már dolgozó testvérem órát vett nekem, én meg kb csak jelképes ajándékot tudtam venni mert nem volt miből.

Én úgy próbálom nézni, hogy ajándékozásnál legyen valami nagyobb értékű amire vágyik a másik fél és hasznos, meg valami jelképesebb de személyre szóló.

Én 10 éves koromig imádtam a karácsonyt de utána megutáltam. Nem az ajándékozás nélkülözése miatt mert mindig volt ajándék és mindig arra törekedtek hogy becsüljem meg a kicsit és ezzel nekem sem volt gondom, de akkor szüleimre rájött az hogy legyen nagy családi ünnep rokonokat elhívni ide hogy együtt legyünk. Az egész ház tömve volt, aludnom is a földön kellett hogy az idősebbek aludjanak inkább az ágyon, a felnőttek megették az összes finom kaját nekünk alig maradt anyumék mondták hogy örüljek hogy itt van mindenki és ez a jó mert minél többen annál jobb. A rokonok is csak enni jártak, meg panaszkodni mennyire rossz nekik utána ittak pár kortyot és vihogtak mindenen. Nekem annyiból volt pocsék hogy egy velem egykorú rokonom sincs, illetve egy van de az ő családjuk kimaradnak ebből (nem véletlen). Én 19 éves koromig ezt végigszenvedte amikor jött a karácsony és ezzel a készülődési láz mindenki örült neki én meg már gyomorideggel a sírás határán vészeltem át ezt az időt és a szilvesztert vártam mert akkor lelécelhettem otthonról. Amiért még utáltam hogy csinosba kellett felöltöznünk, öltöny, ing, nyakkendő és úgy ebédelni és lenni egész este éjféli mise kötelező volt, meg esti séta énekelve. Ez nem az én világom volt.

Aztán 19 évesen elköltöztem otthonról a barátnőmékhez mert én inkább nem mentem egyetemre hanem dolgozni mentem a helyi gyárba akkor még megfizették az embert tisztességesen. Én akkor be is olvastam a szüleimnek hogy amit ők művelnek minden csak nem karácsony. Aztán belátták hogy ezzel tönkretették nálam ezt én direkt közöltem hogy nem fogok velük karácsonyozni mert nyugodalmat akarok. Akkor 1 hónapig szóba sem álltak velem, én a barátnőmékkel ünnepeltem szűk körbe, anyósomék furcsállták miért akarok velük lenni de megértették és mindent megtettek azért hogy nyugodt békés karácsonyom legyen. Jól kijöttem velük szinte saját szüleimként tekintek rájuk de eddig életem legjobb karácsonyát velük töltöttem, nyugodt volt, kellemes ebéd, ajándékozás, társasjátékozás, néztünk hangulatos filmeket, kényelmes otthoni ruhánkba lehettünk. Nekem már ez nagy áldás volt akkor örömömben el is sírtam magam mindenki előtt hogy végre olyan karácsonyom van amilyet szerettem volna.

Mióta nekem van saját családom és már 3 éve apuka vagyok, mindent megteszek érte hogy a kislányomnak legyen szép, jó karácsonya. A szent estét szigorúan hármasba töltjük, mert ez így jó. Aztán 25-én mindkettőnk szülei (közbe a sajátjaimmal is kibékültem mert belátták hogy hülyeséget csináltak) akkor ugye mindkettőnk szűk családi köre együtt van általában az én szüleimnél jövünk össze mert nagy a ház viszonylag de este mindenki hazamegy. Utána 26-án pedig ha jön hozzánk vendég nagyon szívesen látjuk főleg ha csak 2-3 an jönnek aztán kicsi traccsolgatás majd itthon nyugodtan békésen elvagyunk magunknak. A párom is ezt szereti és a kislányunk is nyugodtan eljátszhat velünk. De tavaly volt rá példa hogy unalmunkba beültünk az autóba és a környéken lévő településeket kisvárosi meg a közeli nagyvárosi kidíszített tereit és karácsonyfáit néztük meg, mert a gyerek imádta az ilyet én meg hobbi fotósként is szerettem ezt meg ugye a hangulat kedvéért is jó buli volt szépen hármasba, alig volt rajtunk kívül 1-2 ember az utcákon, én pont ilyen nyugis karácsonyt képzeltem el mindig magamnak, nulla zajjal, pia szag mentesen, stb...

Mindkét szülőm alkoholista volt, gondolhatod hogy teltek a karácsonyok.

Így felnőtt fejjel se tudtam megszeretni, nem is ünneplem egyáltalán. Ugyan olyan nap, mint a többi. Csak nem kell dolgozni. :)

Nincs karácsonyfám, barátommal megajándékozzuk egymást, és annyi.

Ha lenne gyerekem, vagy ha majd lesz, miatta nyílván lesz majd karácsony, és az én esetemből tanulva figyelni fogok rá, hogy mindegyik nagyon szép legyen, szeresse az ünnepet.

Agresszív alkoholista anya és apa mellett nem volt karácsonyunk a nővéremmel. Sőt fánk sem volt soha. Sok emlékem van arról, hogy este amikor már világítottak a karácsonyfák mi órákig sétáltunk a hidegben, csak, hogy láthassunk, hogy idegeneknél milyen szép karácsonyfa van. 12 éves volt a nővérem amikor nagy örömmel jött haza 24-én, hogy kapott ingyen fenyőfaágakat a fenyőárusoktól. Voltaképpen összeszedte a nővérem a letört hulladék ágakat. Abból csináltunk karácsonyfát magunknak. Ajándékozások, ünnepi ebédek, vacsorák nem voltak.

Ma már felnőttek vagyunk, közelebb a 45-höz mindketten. Mindkettőnknek család, gyerek van. Mind kettőnknél hatalmas szép feldíszített igaz fenyőfa van. Mindig gyökeres fát veszünk, mert nővéreméknek hatalmas a kertjük és utána oda elültetjük..Az ünnepi étkezés hagyományos, minden évben 1 napot közösen jó hangulatban tölti a két család. Ajándékozás a gyerekeknek megvan. Mi felnőttek inkább csak jelképes ajándékot adunk egymásnak de a férjem és a fiam mindig meglepnek valami aprósággal amitől boldog vagyok. Kiderült, hogy a nővérem is hasonlóan mint én, ma is gyermeki rajongással tudja élvezni a karácsonyi ünnepeket.

Én egyébként feldíszítem a lakást is, nagyon szép dekorációkkal. Sőt az ágyneműnk is karácsonyi mintás:) Ahogy a bögrék, tányérok, még a sütis kanál, villa is hóemberes..:)

A szülőkkel már lassan 20 éve nem tartjuk a kapcsolatot.

42/N

Mivel soha nem volt jó karácsonyom gyerekként, ezért nem meglepő, hogy felnőttként is utálom ezt az időszakot. Nem ünneplem. Gyerem nincs, tehát legalább én senkit nem teszek tönkre - már ennyivel is több vagyok a szüleimnek nevezett aljas férgeknél.

Nem látogatom őket, soha. Nem érdemlik meg.

4 éves koromig jó volt, mert akkor még megvolt a "légkör", otthon voltunk hárman, apa-anya-én. Utána apa elhagyott minket, az azt követő Karácsonyt nem is ünnepeltük anyával, erre emlékszem.

Utána egy ideig szintén jó volt, mert az egyik nap anyáék ajándékát bontogattuk a mostohatesómmal (lett új férje), másnap pedig apáékhoz mentem...

De az utóbbi években otthon semmi ünnepi hangulat nincs, kaptam 30 ezret és utána leültünk vacsorázni, ahol anyáék összevesztek és ennyi, kezdődik a minden esti program, a kiabálás.

Apáéknál jó volt, mert tőlük igazi ajándékokat kaptam, nem egy borítékot.

Most egyetemista vagyok, szeretnék ünnepi hangulatot varázsolni, szépen feldíszíteni a lakásomat. Nem azért, hogy X és Y lássa, hanem hogy úgy érezzem magam, mint kiskoromban legalább pár hétig.

Nálunk állandóan feszült volt a légkör, pedig 24.-én csak a szűk család voltunk, és 25.-én is max nagymamám jött át hozzánk ebédre vagy vacsorára.

Már kisgyerek korom óta ugyanaz volt a forgatókönyv. Apám idegbeteg volt már reggel óta, üvöltözött ha épp olyan helyre tettük a díszt a testvéreimmel ami "nem mutatott jól" azon a helyen. A vége az lett, hogy mindig ott hagytuk. Anyámnak sem lehetett segíteni sosem, mert hogy semmit nem csinálunk jól, így ő reggel óta sütött-főzött, de délutánra ő is idegbeteg lett, meg állandóan csak panaszkodott, hogy mennyire elfáradt. Állandóan összevesztek velünk, kiskorunkban vertek is minket, uh a vacsorát úgy ettük ilyenkor, hogy el tudtam volna bőgni magam. Erőltetett "jókedv" meg ajándékozás, miközben mindannyian otthagytuk volna őket a p*csába.

3 éve elköltöztem tőlük, ugyanúgy ünneplem a Karácsonyt most már a férjemmel, szívesen készülök és díszitem ki a házat, mi nem üvöltözünk és nincs feszültség ha nem úgy sikerül valami ahogy elterveztük. 25.-én, vagy 26.-án át szoktunk menni anyuékhoz ebédre vagy vacsorára, amikor a testvéreim is, így mindenki együtt van, de jópárszor előfordult, hogy arra mentünk oda, hogy világfájdalom mindkét szülőm arcán és olyan feszült légkör, hogy néha meg tudnánk őrülni tőle, de mindenki eljátsza, hogy semmit nem veszünk észre ebből és lesz*rjuk.

Szerencsére én tudtam és tudom, hogy lehet másképp is Karácsonyozni, nem csak úgy ahogy anyámék, így nem vette el a kedvem, hanem mi a férjemmel pozitívan és örömmel tele éljünk meg a kacsáronyt és várjuk.