Akiket egyáltalán nem fogadott el a férje/felesége családja azoknak hosszútávon hogy alakult az életük?

Én mikor megismerkedtem az ex férjemmel egy fél évig elég normális volt az anyósom, gondolta mivel úgyis 130 km van köztünk majd megunjuk...aztán az első év végén elkezdte a fúrást a hátam mögött.

Fél évig tűrtem és aztán mondtam hogy ha nem költözik vagy nem csinál valamit akkor ennyi volt.

Dilemmázott . Na ekkor kellett volna otthagynom, de még rajtam volt a szemüveg.

Nagynehezen hozzám költözött, de még ott is azt kellett tűrnöm , hogy jaj ide meg oda ne menjünk ezt ne csináljuk mit szól majd az anyja...felhívni se merte..

Tűrtem, gondolván amúgy jó ember,(férfit direkt nem írok) nem iszik nem csajozik igaz teljes életképtelen volt emellé ,semmi szervezőképesség, én voltam a 2. anyja...én hülye egy depis korszakomban hozzá is mentem...1 évig tartott a házasság és 8 évig összesen az egész szenvedés.

Alapvetően nincs gond azzal ha az anyós balhézik , ha nincs a menyben hátsó fúró szándék és HA a férfi magától meglátja a helyzet milyenségét ,így van jövője a kapcsolatnak.

Ha meg kell mondani neki vagy ultimátumot adni akkor csak idő kérdése az a kapcsolat megfullad majd saját magában, mert addig oké míg a hétköznapok telnek, de az az 1 találka ahol az anyós képbe kerül több időt és ideget őröl fel állandó jelleggel, mint amennyi jó történik...

Bocs!

2-es vagyok.

Egy éve. De mindig van valami hazugság, amit rólam terjesztene, csak mert ilyen a természete.

Nem, gyerek nincs.

De ha lehetne is megtenném. Igaz, nem ennyire egyszerűen és ugye lehet más kimenetele is a dolognak (együtt maradunk ha változnak a dolgok). Ez időigényesebb lenne.

Most egyértelmű tudtam lenni és borzasztóan örültem, hogy megértette.