Miért nem tudok senkit semmiért felelősnek érezni?
Egy-két hónapja valamin gondolkodtam és jött egy megvilágosodás, azóta szinte pánikolva élem az életem, mintha semminek nem lenne értelme.
Rájöttem, hogy nem létezik olyan, hogy jó vagy rossz ember. Tehát én ilyen vagyok, mert ilyennek születtem, ha hozok egy döntést, az nem az én döntésem, azt azért hozom, mert én ilyen vagyok. Ha valaki hoz egy rossz döntést, akkor azért hozza, mert ő ilyennek született.
Tehát teljesen elment az életkedvem, mert úgy érzem semmi sem a saját döntésem, hanem azért hozom meg, mert így vagyok felépítve.
Ezt a kérdést sem azért írom ki, mert én szeretném, hanem mert muszáj vagyok, hiszen ez vagyok én, nincsenek önálló döntéseim, csak amik előre meghatározódtak a fejlődésem során.
Ha hozok egy teljesen váratlan, magamnak ellentmondó döntést, az sem a sajátom, az is azért van, mert én ilyennek lettem kitalálva.
Ez igazából rohadt ijesztő, mert mondom, szinte pánikrohamom lesz, ha ezen elkezdek kattogni.
A rossz, hogy ez alapján továbbgondoltam és sokszor megijedtem emberek között, mert szinte nem tudom eldönteni, hogy ez tényleg a valóság-e vagy mindenki beépített!?
17/F
Ez az utolsó mondat elég túlzónak hathat, de nem tudtam másképp megfogalmazni. :D
Én nem gondolom, hogy igazad lenne. Két dologról beszélhetünk: egy embernek van személyisége, van "önmaga", az, amilyen, az, aki. És vannak a dolgot, amiket tesz, a cselekedetei, ez a viselkedése. Az, amilyen vagy, és az, ahogyan viselkedsz, nem mindig konzisztens (azaz nem feltétlenül viselkedsz úgy, ahogyan viselkednél, ha önmagadat adnád).
A döntések meghozatalában szerepet játszik az, amilyen vagy, de nem csak ezen múlik. Az, hogy aktuálisan mennyire tudod vagy akarod felmérni a körülményeket, a lehetséges kimeneteleket, mi az, ami számodra fontos a döntés meghozatalánál, nem csak abból adódik, amilyen vagy.
Arról sem árt beszélni, hogy az, amilyennek születtél, nem egyenlő azzal, amilyen éppen vagy. Az embernek van egy "alapcsomagja", ami a génekből és a kezdeti körülményeiből adódik, de utána a környezete, az őt ért hatások rengeteget tudnak változtatni ezen. És azt gondolom te is aláírod, hogy a veled történt események nem csak azon múlnak, hogy te milyen vagy.
Ennyire azért nem determinisztikus az életünk.
Egy feltevést veszel meghazuttolhatatlan ténynek.
Tedd fel a következő kérdést magadnak: mennyire lehetek biztos abban, hogy ez így van?
Attól hogy jön egy gondolat, még nem biztos hogy 100% igaz.
Hogyan tudnád bebizonyítani hogy tényleg így van? Ha sikerült, szólj és megtaláltad az élet értelmét :) Ha nem tudod bebizonyítani, akkor ez csupán egy feltevés.
Ha mindenki leragadna ott hogy amit elképzel igaz, akkor.. még az őskorban lennénk.. teszteld. Kísérletezz.. Vételezz mintákat. Majd ha sehogy sem tudod bizonyítani, akkor marad a régi filozófia.. vagy így van, vagy nem :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!