Mi abban az önállósodás egyesek szerint, hogy valaki albérletben nyomorog idegen lakótársakkal?

Nem azzal van a baj, hogy valaki mama(papa)-hoteles. A gond ott kezdődik, ha elvárja, hogy a szülő kinyalja a fenekét, és sajnos szinte az összes mama-hoteles ismerősöm ilyen, köztük tesóm is, aki 30 éves férfiként az idős, estig dolgozó anyánktól várja el, hogy mosson, főzzön, takarítson rá, kivasalja a ruháit, ha bulikázni támad kedve őfelségének...múltkor otthon voltam, kb. arról szólt a hétvége, hogy ez a gyökér hisztizett, amikor megtudta, hogy anyánk mit főz, mert azt ő nem szereti, meg különben is anyuci adjon neki több pénzt, mert most már csaja is van, komolyan úgy pofonb_sztam volna. És sajnos ezt a több mama-hotelesen is megfigyeltem, hogy nem kompromisszum készek, azt hiszik körülöttük forog a világ. Persze erről a szülők is tehetnek.

Viszont van ismerősöm, aki 35 évesen a szüleivel lakik, és kiveszi a részét a házimunkából is, meg belead a rezsibe is, így például szerintem nem gáz a dolog.

Ez egy lépcsőfok a felnőttéválás felé.

Nincs számonkérés. Te vagy az úr a saját szobádban. Hivatalosan is birtokjogod van hozzá. Anyu nem nyit rád. Anyu nem kérdezi meg, hogy ez mostmár komoly, mert másodszorra alszik a lány szobádban.

Oda tudsz figyelni a kajára is. Nincs tukmálás. "Ezt még edd meg, neked csináltam."

Ez csak késöbb fog leesni:

Egy lány azt látja, hogy alkalmas vagy párkapcsolatra és van annyi felelösségérzet benned, hogy akár késöbb családapa is lehess. Nem neki kell átvenni az anyacselédszerepét egy az egyben anyutól.

Persze, ha lustább vagy annál, minthogy ezek zavarjanak, akkor egy felhízlalt számítógépen játszó és elötte rejszoló anyukakicsifia maradsz. Anyukád bejár még hozzád

takarítani?

Ezek miatt egy átlagember növel akar együtt élni, aki nem az anyja.

Ehhez meg kell a különköltözés,leválás anyuról és a függetlenség.

Bocsi, ha kicsit oltós volt. Ezeken sok mindenki, köztük én is átmentem.

"Én kénytelen volt mamahoteles lenni, mert anya egyedül élt és beteges volt"

Ez megint egészen más. Te a "mama hotelben" voltál gyakorlatilag a "családfő" az eltartó fél. Ez egészen más, mint amikor a huszon évesek képtelenek felnőni s elköltözni.

# 14

Te nem mama-hoteles voltál. Hanem empatikus, normális ember.

Az albérlet egy jó lépés az önállóság felé, viszont mindennek a gyökere ott van, hogy nincs egy nemzeti szindikátus vagy bármilyen Érdekszervezet, amely szabályozza a ingatlanok étékének felső határait városonként és városrészekként, illetve állapotaként. Lehetetlen, hogy ez még nem jutott eszébe senkinek.

Akik albérletben vannak, azok sokan sokat megtesznek azért, hogy vegyenek egy saját lakást, viszont manapság alig lehet spórolni, még magasfokú szakképesített munkával is!

A hazaköltözéses témában talán 20%-a a 20-30-as férfiaknak marad meg a józan eszénél és nem engedi, hogy a rokonok befolyásolják a magánéletét, nem könnyű.