Mi abban az önállósodás egyesek szerint, hogy valaki albérletben nyomorog idegen lakótársakkal?

nagyon egyszerű: teljes lakást kell kivenni, nem csak szobát :) aztán nem szól bele senki, mert a tulaj nem lakik ott. arra kell figyelni, hogy ha többen laknak egy lakásban, akkor annyit azért illik megosztani, ha felviszel valakit, főleg ha több embert, hogy a másik tudjon kicsit készülni. persze ha egy nyomorult tahó akkor lefogja szarni, hogy felviszed a barátnődet s miatta takarítottál, miatta készültél, ő meg kimegy a konyhába koszosan.. de elkalandoztam.

ha tudsz, ismerősökkel költözz össze már az elején is, lehetőleg olyannal akivel jóban vagy s hasonló az életviteletek, mert ez lehet konfliktus forrás.

de az, hogy magadról gondoskodsz, tartást és magabiztosságot adhat. sokakra ráfér.

Nagyon nem ugyanaz, mint a szüleiddel élni :)

+

persze van olyan, aki albérletben is ugyanúgy él - vagy rosszabbul - mint a szüleivel, mert képtelen magáról gondoskodni, normális életet élni. ha ennyire nem látod az előnyeit, talán te is ilyen vagy s talán jobb is, ha a szüleiddel maradsz :)

# 3/3 Időpont ma 11:18

Főbérlő nem szab meg ilyesmiket.

legfeljebb ha ő is ott lakik, és csak egy szobát ad ki.

De ilyen logikával minek élni? Hiszen ha lesz saját lakásod, akkor is alkalmazkodni kell a lakóközösség szabályaihoz, ha házad, akkor a szomszédokhoz, a településen érvényben lévő jogszabályokhoz...

De nem lakótárs. Ki kell venni egy garzont egyedül.

Azt pedig komolyan magyarázni kell, hogy ez mitől önállósodás?

Az önállósodás nem azt jelenti, hogy senkihez nem kell alkalmazkodnod, hogy semmilyen szabályt nem kell betartanod. Önállósodás az, amikor magadért vagy felelős, magadat kell eltartanod, nem mástól várod el hogy eléd tegye az ételt, mosson rád, fedelet tegyen a fejed fölé...

Ha neked otthon aranyéleted van, akkor nyilván senki sem javasolja neked, hogy menj albérletbe. Azoknak javasolják, akiknek a szüleik/ családjuk pokollá teszi az életét. Annál egy idegen lakótárs is jobb.

De aki akar, az maradjon otthon. Azzal csak annyi a gond, hogy sajnos a szülők idővel meghalnak, és jó esetben előbb mint a gyermek. Aztán mondjuk 35 évesen ott maradni egyedül, és akkor elkezdeni belerázódni az önállóságba, sokkal nehezebb mint 18 - 20 éves korban.

Nagyon ritka, hogy a főbérlő ennyire beleszóljon a dolgokba. Ha pedig ilyen van , akkor lehet gond nélkül másik albérletet keresni, nem kell aláírni a szerződést ilyen feltételekkel. Lakótársakból is vannak normálisak is és nem is, de annyiban tényleg önállósodás, hogy legalább a lakótársak nem teszek a segged alá mindent, nem mosnak-főznek rád, nem fizetik helyetted a számlákat. Kell alkalmazkodni egymáshoz valóban, de ez az életben amúgy is teljesen alap.

Én anno azért költöztem el, mert élhetetlen körülményekben nőttem fel (nem tinihiszti, alkoholizmus, bántalmazás, minden volt stb.), Évekig közös albérletben éltem, nem is egyben, soha nem szabtak meg semmit a lakótársaim vagy a főbérlőim, a közös helyiségekre vonatkozóan tartottuk magunkat az előre lefektetett, megbeszélt szabályokhoz, egyébként pedig tök függetlenül éltünk. Nyilván jobb volt egysedül lakást bárelni, ehhez is volt szerencsém, de egyáltalán nem vészes a társbérlet. Te ezt nyomorgásnak hiszed, ebből is látszik, hogy fogalmad sincs arról, milyen tényleg nyomorogni.