Van köztetek, tizen-huszonéves aki elítéli a kortásai viselkedését?

Sok féle ember van és a többség elítéli azt a csoportot, ami nem olyan mint ő. Engem mindig mindenki elítélt, mert metált, rockot hallgattam és éltem haltam a videójátékokért. Bulizás, cigizés, alkohol meg soha nem érdekelt.

Én is valamilyen szinten elítélem a reggelig bulizós, éjjel az utcán részegen ordibálós embereket. Rengeteg ember meg elítéli a könyvkukacokat, akik hobbija a múzeum látogatása.

Mindenki csak a sajátját fogadja el a többit meg, rossznak, bénának, unalmasnak, károsnak stb. tartja.

Nem tartom magamat egyedi hópehelynek, szóval ez az "elítéli a kortásai viselkedését" kifejezés nem éppen helyénvaló, mert nem csak TE vagy az egyedüli a kortársaid közül aki olyan mint te. Mert kortársaid vannak emók is, meg skinheadek, meg ribizlik, meg rengeteg más is. Most akkor mindenkit elítélsz mert nem olyanok mint te vagy?

"Úgyvélem, azt a kort éljük, amikor ez a "normális""

Jajjjj.

Te, 30 éve is volt ilyen, csak nem volt netes felület, ahová feltölthették a képeket a bulizók, nem volt ilyen információáramlás. Sőt anno a skinheadek voltak a legtrógerebbek, akiket ismertem...

Másrészt a legtöbb nagy költő, festő, sőt építész (stb.) ilyen bulizós, vadállat életet élt, mégis többet tettek le az asztalra, mint a tivornyázó életmód felett pácát törő szentek.

Mindent elítélek. Hisz... van tudásom témáról, eltudom dönteni dolgokat.

Én kevert stílus vagyok.

Jól viselem embereket.

Tizen- és huszonéves korban is voltak/vannak olyan kortársaim, akinek elítéltem a viselkedését. Ennek semmi köze viszont az általuk képviselt szubkultúrához, egyéb csoportosuláshoz. Csak a tetteiket nézem, legalábbis most már, felnőttként.

Amit mindig is elítéltem, az a felvágós viselkedés, mert a gazdag szülő mindent alátesz a csemetének. Ez megvan mind középsuliban, mind egyetemen. Aztán amit a saját bőrömön is megtapasztaltam, a gyengébbek, a szegényebb kortársak lenézése. Továbbbá az örökösen dicsekvő, nagyképű egyedeket sem bírom.

Anno több szempontból is benne voltam a többség által lenézett csoportokban, pl. jól tanultam, szeretek olvasni, nem járok bulizni, nem iszom sokat, nem cigizek, csendes vagyok. Szubkultúra tekintetében (metál, rock) nem találkoztam különösebb lenézéssel, talán azért, mert kamaszként hajlamosabbak erre a kortársak és pont abban az időszakban az iskola korlátozta a megjelenésünket. Néha beszóltak az állandó fekete ruháimra, de az osztályfőnökömtől jött a beszólások zöme (aki ugyebár bőven nem volt kortársam). Mire kikerültem onnan és már nyugodtan lehettem extrémebb, az engem körülvevő környezet is lecserélődött, az egyetemen a kutya sem nézte, hogy hétköznap ki miben ül órán.