A magyarok miért nem elfogadó nép, még a saját nemzetén belül sem?

Leginkább most csak a külsőségekre térnék ki, mert az a legalapvetőbb probléma itthon.

Az elmúlt évek alatt magam is rájöttem hogy a 30-tól felfelé lévő generáció abszolút nem tolerál semmit se, ami számára nem fér bele a komfort zónájába.

Véleményem szerint igényes, jó kiállású srácnak tartom magam, és kétlem hogy ezen bármit is változtatna a karomat beterítő tetoválás.

Normál esetben ennek mára teljesen elfogadottnak kéne lennie, de ez pont hogy fordítva van, a villamoson buszon a gyereket nem ültetik le mellém, nyilván azért mert az izom és tetoválás, szerintük nem az egészséges lelkű emberek devianciája.

Persze nincs ezzel semmi baj, csak az nem fér bele, mitől több az emberek szemében a visszafogott, nagyon elvont ember.

Ha nem én ülök azon az ülésen hanem egy copfos rocker, azzal semmi gond nem lenne, a gyereket oda ültetik mellé.

Ezek pedig csak itthon jelentenek problémát ahogy észrevettem, dolgoztam Franciaországban, Angliában, nekem ne mondja senki hogy az a rossz ha egy 15 éves színes bőrű srác a fodrásznál ősz hatásúra festeti a göndör haját, ami oldalt nullással van nyírva, itthon ezt hány gyereknek engednék? Szerintem nagyon keveseknek.

Ott amikor állásinterjúra mentem egy kávézóba, pultosnak, ahol a tulaj első benyomásra Arab lehetett, úgy kezelt mintha haverja lennék sok éve, az interjú jobban hasonlított egy baráti kólázáshoz, mint egy szakmai tapasztalatra kíváncsi munkahelyen.

Kifejtette hogy nyitottak az újításokra, kiszolgálás terén és vendég kényelme érdekében.

Nyugodtan felhajthattam az ingem ujját is.