Miért zavar ennyire ha hibázok, még ha nem is saját hibából, és számon kérnek? Hogy tudok megváltozni?
Nagyon sokszor megtörtént már, hogy valamit hibáztam, akár nem saját hibámból (félreinformálás, vagy nem informálás), és utána ezzel szembesítve lettem (általában nem is durván, csak hogy 'de ezt már tuti mondtam', vagy 'de hát ez nem is az én hatásköröm, miért hozzám jössz ezzel?', vagy pl egyszer mikor konyhában kértem ismerőstől tartalékba uzsonnát, és mondta hogy nem gond, de később még mikor mentem, mondtam hogy 'oké akkor viszem', amire felemelte a hangját hogy vigyem, tudja, nem érdekli. Ezek után én mindig rosszul érzem magam, meg úgy 'fáj', néha túl soakt is gondolkodok rajta, meg gondolok bele mögé.
Múlthéten volt egy olyan, hogy megkértem valakit arra üzenetben, hogy készítse elő majd a készárukat kiszállításhoz, de később mikor találkoztunk mondta, hogy én nem adhatok ki neki feladatokat, a felettesének kell szólnom (amit nem tudtam, mert egy hete dolgozok a cégnél, és sose voltam raktáron belül ilyen pozícióban előtte). Teljesen rendesen mondta, semmi nem volt a hangjában, mondtam is hogy 'jó, bocsi, nem mondta ezt senki, hogy ez a protokol itt', amire mondta, hogy hát az úgy jó, de mégis valahogy frusztrált ez az egész helyzet, pedig ténylegesen nem voltam hibás.
Miért aggódok rá ilyen fölösleges dolgokra ennyire? Hogy tudok változtatni? Önbizalom? A 'le...rom' hozzáállást (mármint nem a melót, dolgokat, hanem a 'mindegy, nem pörgök dolgokon, kudarcon, stb) már jobban teszem, mint pár éve, de még mindig túlságosan is fennakadok ilyeneket. Tippek? Lehetőleg ne olyan, ami viccet csinál belőlem, köszönöm :D
Elsõsorban ami a munkakörödet illeti, tisztàzd, hogy milyen feladatok tartoznak a te munkakörödbe.Ezt lehetõleg többféle szempontból, munkatàrs, felettes, szempontjàból.Mert pl lehet, hogy egy kollégàdnak nagyobb ràlàtàsa van az ottani munkafolyamatokra, mint pl felettesednek.Viszont a felettesednek illene tudnia, hogy milyen feladatokat kell ellàtnod, és ha tudja, el is fogja mondani.Ezekhez a kapott informaciókhoz mérten kell majd a munkàdat elvégezned.Nem a benned kialakult esetleges túlzott teljesítési kényszernek, sem a kollégàid igényeinek.Csak mindig az adott és szükséges feladatoknak kell megfelelned a munkaköröd keretein belöl.
A màsik fontos dolog, hogy soha ne foglalkozz senki reakciòjànak a milyensègével.Mindig tudatositsd, hogy miért vagy ott.Dolgozol, tehàt nincs szükség arra, hogy foglalkozz bàrmelyik kollégàd hangulatàval, magànéletével, és hogy beazonosulj egy rosszhangulatú kolléga megjegyzésével.Maradj mindig a cselekedetnél, és vonatkoztass el mindenkitõl.Meglàtod mennyivel könnyebb lesz.Ez nem azt jelenti, hogy nem kell beszélned senkivel, de ha màr beszélsz, ne az embert nézd, csak azt, hogy abbból amit mond mi az ami fontos, es mi az ami nem szàmodra a munkàddal kapcsolatban.Magànéleti dolgokkal nincs gond addig, amíg el tudsz vonatkoztatni tõlük, és vissza tudsz térni a munkafolyamatba, cselekedetbe.Mondok egy példàt.:
Bent vagy a munkahelyeden.Elindul a szokàsos meló, a maga vàltozatossàgàval.Adódik egy helyzet, amiben valakinek a segítségét kéred.Azt mondod neki:"Szia ne haragudj ràérnél egy kicsit segíteni?"A kollégàd nagyon el van foglalva a sajàt munkàjàval és azt mondja, hogy :Nem, mivel ez nem az én dolgom".Erre te fogod magad és megpròbàlod ,megoldani egyedül az adott problémàt, vagy ugye szólsz màsnak, aki szívesebben segít.
Viszont akkor is nyomot hagy benned,hogy miert nem volt kepes segiteni, arra a 30 masodpercre talàn.
Ez az a pont ahol el kell tudnod vonatkoztatni, és tovàbblépni.A kollégàd lehet ràért volna segíteni, de õ is mint mindenki màs, ha megfigyeled, a sajàt kis vilàgàban van jelen ott a munkahelyeden, a sajàt problémàival, gondjàval, a sajàt beidegzõdéseivel.Ezeket el kell tudni fogadni, és el kell vonatkoztatni tõlük, majd visszatérni a jelenbe.Legközelebb meg lehet tök rendes lesz, ezt nem tudhatod.Ezért ne is foglalkozz ezzel, mindig csak azt figyeld amit epp csinalsz, es ne keverd bele a magànéletedben kialakult vilàgodat.Azért akadsz fent különböző megnyilvànulàsokon, mert te a személyiségeddel vagy jelen, és a személyiségednek vannak bizonyos kialakult reakciói.Ilyen példàul a beazonosulàs.Amint beazonosulsz egy hangulattal példàul, mar el is intézted, hogy akàr egész nap a hatàsa alà kerülj.De ahogy elvonatkoztatsz tõle, màr vissza is kerulsz a jelenbe es attol fuggetlenul, hogy mit mondtak neked, vissza tudsz térni a munkàdhoz akàr a jó hangulatodhoz.Elvonatkoztatni annyit jelent, hogy èszreveszed a tàvolsàgot, valódi lényed, és a rajtad kívülàlló dolgok között.Akit zavarnak a dolgok, és fenn akad dolgokon, az nem a valódi lényed, az a személyiséged.Amikor belemerülsz egy cselekedetbe, és még gondolatod sincs, az a valódi lényed.Amikor fennakadsz egy gondolaton, érzésen, az a személyiségedhez tartozik, az az elme jàtéka.Ennek tudatàban màr könnyen elvonatkoztathatsz, bàrmilyen fennakadàsodon, és visszatérhetsz a jelenbe, a cselekedetbe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!