Ha a saját korában Jókai Mór is ponyva volt, miért zavar egyeseket az Alkonyat meg a Szürke?

Kár ezen agyalni! Kölyök koromban rám szólt a napközis tanár, hogy miért olvasok olyan szemetet, mint Rejtő Jenő, most meg a keresztlányoméknak kötelező olvasmány Vass Albert mellett!

Sok művészt csak haláluk után becsülnek meg, amíg éltek nyomorogtak.

Változnak az idők, ennyi.

Jókai nagyon tehetséges író volt. És igaz, hogy ma az irodalommal foglalkozókat eléggé megosztja az ő művészete (van, aki szerint sz*r az egész, van, aki szerint zseni), magam részéről én nem rajongok érte annyira, habár vannak nagyon jó regényei. De a lényeg, hogy az ilyen ócskaságokkal, mint az alkonyat vagy a szürke ötven árnyalata, nem lehet Jókait egy lapon említeni! A jó író attól jó író, hogy koronként változik a megítélése, Jókai ilyen. Ő szépirodalmi író volt. Az alkonyat meg a szürke azok pedig nem szépirodalmi művek, ilyen szempontból semmi értékük nincsen. Nem lesz olyan kor, ahol ezeket szépirodalmi műveket illető súllyal emlegetnék, ellentétben Jókaival.

Szóval ne sértegesd már Jókait, légyszi.

Azt elfelejtettem leírni, hogy az igaz, amit írtál a Jókairól, hogy a fejezeteket izgalmas résszel kellett zárnia, anekdotázott is benne stb. De az a helyzet, hogy ezt nemcsak Jókai csinálta, hanem ez a korban eléggé szokványos módszer volt. Ez viszont nem rontja a szépirodalmi értékét a műveinek, mert Jókai anekdotázni művészien tudott, zseni volt benne, tehát ezek sokszor hozzáadtak a műve értékéhez. Kiválóan tudott ezzel érzékeltetni, festeni, jellemezni mindenféle zsánerfigurákat, és igaz, hogy ezek sablonszerűen hatnak a mai szemmel, de Jókai írásművészetének ezek a kellékei és kész. Ő így írt, ezt el kell fogadni, és abban, amit csinált, ahogy csinálta, zseni volt. Az meg, hogy a fejezetvégeket izgalmasra írta, hát istenem... Mutass már nekem egy regényt a korban, ahol nem ez van!

Ami miatt bírálni lehet őt az, hogy az európai prózaírói trendekkel nem haladt együtt, megmaradt a románcosságnál, amit sajátos magyar ízzel ötvözött. Ezzel viszont visszavetette a magyar próza fejlődését, nálunk sokkal döcögősebben alakult ki a realista regény. De a lényeg: ennek ellenére Jókai ma a magyar prózaírás egyik nagy istene, benne van a pantheonban, a magyar regényirodalom egyik nagy alakja. Óriási életműve van, semmiképpen nem lehet figyelmen hagyni, ha szeretik, ha nem.

Ezzel szemben az ilyen kis 3,14csáknak szóló alkonyat az egy núdli, egy semmi, fércmunka, lektűr. Semmilyen értékelhető dolog nincsen benne, olvashatatlan semmi az egész.