Ismertek olyan embert, aki nagyon önállótlan, vagy aki szerintetek a saját életmódjával tesz keresztbe magának, és csak panaszkodik?

Én ismerek ilyet: el kell kísérni postára például, mert kb. nem mer egy levelet feladni, ha találkozunk egy helyen, akkor nem akar soha előbb odaérni, csak mindig együtt, mert ő nem megy be egyedül és nem is vár a hely előtt egy percet sem, hivatalos levelet képtelen megírni, nem tud főzni, de egy receptet sem tud megkeresni neten, inkább felhív, hogy hogyan kell. Nehéz...

Sajnos több évig volt egy ismerősöm, aki még az üzeneteiben is panaszkodott az életre és MINDIG mást hibáztatott a szerencsétlenségei miatt. Azért írom, hogy sajnos mert egy idő után engem is lehúzott a saját szintjére. Elkezdtem úgy látni a világot és gondolkozni mint ő amitől zárkózottabb és depressziós lettem. Az elején sokszor mondtam neki finoman, hogy neki kell változnia nem pedig elmenekülni a világ elől és mérgelődni a fotelben. Ez nem tetszett neki, egy idő után már szinte kiabált velem. Aztán hagytam a fenébe az embert. Mintha vonzotta volna a rossz körülményeket maga köré, amiből én nem kértem.