Hogyan tudnék megváltozni? (Perfekcionizmus vs lustaság) Hogyan álljak a saját lábamra?

A koncentrációt és a fontos dolgokra való fókuszálást kéne fejleszteni. Szerintem az önmagában nem baj, ha valaki perfekcionista. Aki nem érzi, hogy valamit nem tud az elvárásoknak megfelelő szinten, az valószínűleg nem is tudja az anyagot. Az ilyen tudás csak puszta magolás, ami nem jelent tartós ismertetet.

A gond asztal van, hogy elkalandozol, vagy éppen tanulás módszertanilag rosszul kezdesz bele a dolgokba. Meg kell próbálni máshogyan nekiállni, csak így találod meg a saját hangodat.

A motivációra nem tudok mit mondani. Ha van külső cél, én is nagyon motivált tudok lenni, viszont magamtól elkezdeni és végig is vinni egy dolgot/projektet már más tészta. Önmagad legnagyobb akadálya vagy, és ezt igen nehéz áthidalni.

Erre egy hatékony módszer három szóban: hetirendtervezés, valami névleges jutalomrendszer, gamification. Ezekre ma nagyon sok népszerű platform van. Csak ki kell választani a megfelelőt, és ki kell találni különböző mérföldköveket.

Nem kell alábecsülni az újfajta módszereket. Lényegében az a cél, hogy önmagunk virtuális mentorává váljunk. Ugyanolyan probléma, mint a hangszer, nyelvtanulás, fogyókúra. Külső kontroll nélkül nehezen működik, de ezt ma már mi magunk is megteremthetjük, és ez mégha nem is mindenkinek, de valakinek beválik.

Kedvet adtál a kísérletezéshez, most úgy is rengeteg időm felszabadult ehhez. Esetleg írok, ha jutottam valami konkrétra.

Szinte mintha magamat hallanám. Középiskolában jó tanuló voltam, és ez elhitette velem, hogy "okos" vagyok. Sosem kellett igazán tanulnom, a dolgok általában megmaradtak a fejemben. Aztán jött az egyetem, és ráébredtem, hogy egyáltalán nem vagyok okos, viszont igazi tanulási rutinom sincs, ennek ellenére az első években jó jegyeket kaptam, mert szuperül magolok. Ennek aztán az lett a következménye, hogy most, az egyetem vége felé az alapok hiányában számtalan sebből vérzik a tudásom, és ez olyan szinten elkeserít, hogy nekem is egyre nehezebb tanulni.

Ráadásul én is maximalista vagyok, főleg a jegyzetelésnél, így ha vizsgára készülök, rengeteg idő megy el azzal, hogy szép kis jegyzeteket készítek, amiből aztán vagy van időm tanulni, vagy arra már nem is jut idő.

Eleve úgy jöttem az egyetemre, hogy én fú, de meg akarok tanulni mindent, de mikor rájöttem, hogy ez lehetetlen, abszolút elvesztettem a motivációmat (ebben az sem segít, hogy a tárgyak egy részét feleslegesnek érzem). Az egyetem más értelemben is csalódás volt nekem, úgyhogy most az élet kezdetén nem állok olyan stabilan a lábamon, ahogy kellene.

A perfekcionizmus vs lustaság egy öngeneráló folyamat szerintem, hiszen ha nem lehetsz tökélestes, inkább bele se kezdesz, tökéletes pedig ritkán lehet az ember. Ezen csak úgy tudsz változtatni, ha szépen-lassan átértékeled a dolgokat, hogy mi a fontos számodra a leginkább, de ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Én is gyakran érzem, hogy semmi sikerélményem és ez nagyon el tudja venni az ember energiáit attól, hogy tovább próbálkozzon (ami ugye megint öngerjesztő folyamat.)

Összességében tehát túl sok tanácsot nem adtam, inkább leírtam a saját tapasztalataimat, hogy legalább érezd, hogy nem vagy egyedül. ;)

A tételek sorrendhelyes tanulása, meg a megszállott jegyzetelé amúgy szerintem összefügg a lustasággal: amíg "jegyzetelsz" addig sem kell igazán odafigyelned a dologra, nem kell teljesen megértened és megtanulnod, mert az majd csak utána jön... ha eljut odáig az ember.

Sok sikert a továbbiakban, és csak annyit mondhatok, hogy ne a tanulmányaid és pillanatnyi motivációd alapján ítéld meg magad, mert az sosem jó ötlet.

21/f

Minden amit írtál 100%-ban rám (is) illik. Soha egy büdös szót nem tanultam meg úgy hogy leültem és tanultam, és az eredményeim azok jók, mégis elégedetlen vagyok magammal. Mindig eltervezem hogy mit fogok ma megtanulni, soha nem tartom be, ha határidő van, akkor utolsó nap éjjelén fejezek be mindent, és ha valamivel dolgozok és hibába ütközök, akkor soha nem átugrom hogy haladjak a többivel, hanem eltöltöm vele az időt.

Én amivel most próbálkozok (de már 1001-dologgal próbálkoztam) hogy minden este leírom hogy másnap mit akarok megcsinálni, és minden este tükörbe nézek, és elmondom hogy elégedett vagyok a napi teljesítményemmel vagy nem? De nem tűnik valami hatékonynak mert most is inkább itt pötyögök ahelyett hogy dolognak fognék.

És az eredményeim miatt soha nem érzem azt hogy elrontottam volna valamit, nem jön a pofára esés, hogy meglett az eredménye a dögségemnek, és attól félek hogy minél később esek pofára, annál nagyobbat fog csattanni :\. CSak 18-éves vagyok, jó lenne ha 21-évesen nem ugyanitt lennék.