Csak én agyalok már régóta azon, hogy mégis mi a fenének élek?

Az még ennél is rosszabb, ha vannak megvalósítható álmaid de le kell mondj róluk egészségügyi okokból. Velem ez volt és egy évig ennek a hatása alatt voltam, sokszor előjött belőlem egyfajta suicide hajlam a stressz miatt.

Mostanra kihevertem (annak egy éve "már") de sokat gondolok vissza rá még így is, hogy mennyi évem ment el rá és mennyi kemény munkám volt benne stb... mondjuk én sosem vetettem meg a munkát és diákként minden hónapban dolgoztam (suli mellett).

Jelenleg viszont munkanélküli vagyok szakma vagy diploma hiányában és nagyon kétségbeesett helyzetbe kerültem ismételten. Nem is napról napra, hanem percről percre érzem, hogy nő a stressz bennem és igen, én is lassan ott vagyok, hogy véget vetek ennek...

Mindig mondom magamban, hogy majd lesz jobb de bárki bármit mond, sajnos nem minden rajtam múlik.

Kitartást az életben!

20F

Nekem is volt régebben sötét korszakom, de aztán szerencsére sikerült magam kirángatnom...elég szánalmasnak éreztem, hogy ott sajnáltatom magam, meg sorra mennek el a drága percek az életemből és még sehol se vagyok, semmit se csinálok...

A legfontosabb szerintem, hogy találj egy célt magadnak...vagy lehet úgy kicsit átláthatóbb, hogy próbálj meg olyan életet csinálni magadnak, mintha egy könyvet olvasnál az életedről(persze reálisan)...mert az élet értelme szerintem az út, azok a dolgok amikkel megtöltöd :)

Barátaim sajna utoljára kb. általános iskola alsó tagozatában voltak..és ők is átvertek, viszont most egy év jóba vagyok egy emberrel :) felesleges, kihasználó emberek meg nem is kellenek, akkor inkább elvagyok magam..

Kitartást!!! Remélem te is ki fogsz belőle lábalni :) persze, néha minden reménytelennek tűnik, de akkor is meg kell próbálni és már akkor is sokat tettél a sikerért :)