Hogyan győzhetném le ezt a rossz stresszes tulajdonságom?

Két dolgot szeretnék nektek elmesélni, kicsit bevezetném a történetet. Kicsi korom óta nagyon stresszes vagyok. Anno minden vasárnap nagyjából 4 órától este elalvásig a másnapi suli miatt izgultam. Tanulmányi versenyeken szintúgy, még sírtam is. Anyumhoz nagyon közel álltam, végig mellettem volt amíg felnőttem ez előbbi köszönhető volt annak is szerintem. Ez a fajta izgalom már egyre jobban múlik el, viszont az életben minden egyes dolog pl. ha kinevetnek, dolgozatot írunk, összeveszek valakivel vagy valakire valami rosszat mondok akaratlanul stb.. nagyon nagy stresszt okoz nekem. Időnként már "belül is érzem" egy nyomást tulajdonképpen.

Ez a stressz sajnos a lányok terén is kiterjed rám, ha kapok kisebb negatívat is a lánytól, pl röviden ír, vagy nem történik meg amit szeretnék nagyon visszahúzódok és nem merek közeledni amíg nem kapok egy visszajelzést. Legfőképp amiatt izgulok hogy kinevetnek vagy majd, a lány is kinevet és égek.

Másik dolog hogy tudatosan tudom hogy mi a jó döntés nekem viszont valamiért a belsőm nem ezt diktálja. Hiába, hogy én tudom hogy valamit rossz ha megteszek mégis a belsőm azt diktálja. Ez a tulajdonság is kibontakozik lányok terén hiszen valakit tudom hogy elkéne felejtenem a belsőm még is mindig rá gondol és nem megy ki a fejemből.

Rengetegszer szükségem van mások megerősítésére. Akkor teszek meg valamit ha más azt mondja hogy ez jó döntés, saját döntéseimben nem annyira bízok. Szerintem önbizalomhiányos is vagyok... :(

Célom az lenne hogy tudjam irányítani önmagam és ha valamit valahogy gondolok azt úgy is tegyem. Kicsit össze-vissza írtam le, de remélem érthető volt. Valakinek van hasonló helyzete? Tudtok segíteni?