Nagyon félős, aggódós és sírós vagyok fiú léttemre. Ha például rámszólnak vagy rossz dogát írok könnybe lábad a szemem. Nagyon-nagyon szégyenlem ezt a tulajdonságom, de nem tehetek róla. Tudtok ellene valamit?

Egy jó ideig én is ilyen voltam. Most maga az érzés szerintem mindegy hogy lány vagy fiú. Én is szégyelltem magam miatta hogy könnybe lábadt a szemem. Amikor éreztem hogy ennek nem lesz jó vége akkor mindig nagyon erősen próbáltam bármi másra gondolni. Pc játékra , a barátaimra , akármire csakhogy rögtön kimenjen a fejemből . Nekem ez segített . Az aggódás ellen pedig az segített, hogy ha van egy problémám, akkor megpróbálok rá megoldást keresni, esetleg kis táblázatot is csináltam hogy mit kell tennem hogy megoldódjon, esetleg kivel kell beszélnem hogy megtudjam mi lehet a megoldás. Igy már nem járt folyamatosan a fejemben ráadásul hatékony is :)