Szerintetek nem álszent és felszínes ez a kollektív gyász a veronai buszbalesettel kapcsolatban?

17 évvel ezelőtt még nem megélhetési újságírók voltak, akiknek abból van pénzük, ha minél többen kattintgatnak a cikkükre.

Nem mindenki sír otthon az eset miatt. Nagyon sok ember közömbös az ilyesmire. Mellette általában az emberek nagy része hajlamos túlbeszélni mindent, ami más, mint az általános. A nemzeti gyásznapnak semmi köze a pénzes, vagy nem pénzes emberek tragikus halálához.

Egyébként a facéról ollóztam:

"Szeretném megkérni a családom és minden áldozat családja nevében az összes ismerősömet, akibe szorult egy kis emberség és kegyelet az ne osszon meg a veronai buszbalesetről képeket és videókat! Ha megtetted korábban, kérlek töröld! Hihetetlen nagy tragédia ez nekünk, ne kelljen itt is percről-percre ezzel szembesülnünk!"

De, szerintem is az. Amire ráadásul a kormány pitiáner módon, pillanatnyi politikai haszonért nagyon erősen rá is játszik.

De te nem érzed, hogy a ezredik ugyanerről szóló kérdés kiírásával te is része vagy annak, amit kritizálsz?

Egy hosszabb összeállítást néztem az esetről a tvben és tényleg annyira nyomták a dolgot, a szülőket, a mentőst, a mindenkit, hogy elsírtam magam, pedig 30 vagyok és nincs gyerekem sem. Egyik célcsoportba sem tartozom. De igaz az is, ami a kérdésben szerepel. Szörnyű eset, de valamiért nagyon fontos a vezetésnek, hogy mindenki ezzel foglalkozzon. Úgy érzem, el akarják terelni a figyelmemet, és az eszközt tekintve ez nagyon aljas dolog. Azt gondolom, ez is egy fajtája lehetne a terrornak, mert nem csak hírt adtak az esetről, de jól beledörgölik az ember sebeibe a sót, és még nincs is gyerekem de már attól rettegek, hogy meghal majd.

Eh... Szerintem mindenkinek rossz ez az egész... Vagy hát valaki valahol biztosan éppen jóljár

Én azt nem értem, miért zavar bárkit is, hogy valakit megvisel az eset. Amúgy ahogy látom ide is azok írnak, akik tegnap trollkodtak az Indexes facebook oldalon az ehhez kapcsolódó hírek alatt. Szerintem ezeknek az embereknek még senkijük sem halt meg és burokban élnek, ezért nem tudják átérezni más fájdalmát. 14 évesen én is így gondolkodtam, de majd egyszer ti is átélitek, milyen is elveszíteni valakit hirtelen. Akkor meg majd várjátok az együttérzést.

Azt én sem szeretem, hogy kiteszik a busz képét, vagy olyanok váltják át a profilképüket, akik amúgy érzéketlen barmok és csak kirakatból csinálják.

" Amúgy ahogy látom ide is azok írnak, akik tegnap trollkodtak az Indexes facebook oldalon az ehhez kapcsolódó hírek alatt. Szerintem ezeknek az embereknek még senkijük sem halt meg és burokban élnek, ezért nem tudják átérezni más fájdalmát. "

Picit könnyen ítélkezel.

Már 3X14 éves is elmúltam, meg sem néztem az Index f.b. oldalát, de ha megnéztem volna, akkor sem írok oda ( vagy bármelyik, ezzel foglalkozó cikkhez) semmit, legfeljebb annyit hogy "Nyugodjanak békében!".

Ja, és 4 éven belül elhunyt az öcsém, az édesapám és a keresztmamám (akit nagymamámként szerettem).

De azért biztos neked van igazad...

Engem nem rendített meg. Gyerekem ugyan nincs, de van két öcsém, a kisebbik gimis, és ők is voltak kiránduláson Bécsben. Belegondoltam, mit éreztem volna, ha nem ér haza, a halott gyerekek testvérei most azt érzik, a szülők fájdalmát pedig el se tudom képzelni.

De ettől én még nem vagyok szomorú, sajnálom a halottakat és a családjukat, de mivel nem velem történt, nem hat meg annyira, hogy sírjak miatta.

Kollektív gyász pedig akkor van, ha egy mindenki számára fontos dolgot veszítünk el. Ez történt pl. Trianonnál. Ebben az esetben az átlagember, mint te vagy én, nem tud gyászolni, hiszen mi semmi fontosat nem veszítettünk el. Ha gyászoltál már valaha közeli családtagot, barátot, akkor pontosan érzed a különbséget a gyász és a sajnálat között.

És ez már abszolút offtopic, de az, hogy az egészet leöntötték nemzeti trikolorral, és most megpróbálják a terrortámadásokkal egy szintre hozni, olyan, mintha azt kiabálnák, hogy "ezaz, végre velünk is történt tragédia, végre a magyaroknak is lehet gyászolni és megmutatni, mennyire képesek vagyunk az össznépi szolidaritásra" - na ettől a belem fordul ki.

Azoknak a szülőknek, akik elvesztették a gyereküket, milyen érzés lehet, hogy még a gyászukkal se lehetnek egyedül, mert az egész ország a magáénak akarja érezni a fájdalmukat? És most nem azokról beszélek, akik sajnálják a történtek szenvedőit, mert az egy természetes emberi érzés, hanem épp azokról, akik azt se tudják, hova legyenek a nagy fájdalmukban, mert hogy ők "szülők meg testvérek", és ez akár valük is megtörténhetett volna, fogjuk már fel, és foglalkozzunk velük.

Mivel nem tudok segíteni se a halottakon, se a túlélőkön, inkább csöndben maradnék (ha tényleg nagyon megérintett volna, mert mondjuk velem is történt volna hasonló tragédia, és feltépné a sebeket, akkor otthon, csendben gyújtanék egy gyertyát, ahol nem látják, vagy keresnék egy szervezetet, ami az ilyen eseteken segít, és felajánlanám nekik a munkám), de ezeket az akviókat senki se látná, tehát érzéketlen lennék, ugye.

#17. Nem trollkodok sehol, de ha megkérdezik a véleményem, mint ennél a kérdésnél, akkor leírom.

És igen, veszítettem már el fontos embert. És legszívesebben péklapáttal ütöttem volna azt, aki odapofátlankodott a nagy együttérzésével, úgy, hogy egyébként életében nem is törődött a halottal.

Nem vagyunk egyformák, és nem azzal van baj, hogy téged felkavart ez a hír, hanem azokkal, akik gusztustalan módon a saját céljaikra forgatják ezt a tragédiát.