Miért nem tudom elfogadni magam és örülni?

Gyerekként vagy nem kaptam meg, vagy nem tudtam értékelni a dicséreteket (inkább előbbire tippelek). Bármilyen részsikerem volt, nem dicséretet kaptam, hanem legyintést. "Majd pont neked sikerül", "Miért töröd magad ilyen h*lyeségekért?" - amikor pedig egy jó szakmát kitanultam, levizsgáztam és elhelyezkedtem benne, szintén nem kaptam dicséretet. (Persze van amikor a szomszéd előtt villogni kell, hogy a gyerekem hol dolgozik és mennyiért, akkor jó vagyok)

Ugyanez a bajom a külsőmmel és az adottságaimmal is. Nagyon magas vagyok, talán ha nem is jóképű, de nem vészes a megjelenésem sem. A szerszámom is (ha hinni lehet a netnek) az átlagnál kicsit nagyobb, mégsem tudom értékelni a pozitív kritikát. Legyintek rá én is. Hosszú éveken keresztül voltam/vagyok párkapcsolatba és kiakasztom mindig az aktuális barátnőmet, amikor megdicsér valamiért, mert csak vállat vonok. Nem tudom elhinni, hogy jóképű, kedves, okos, aranyos vagyok, aki esetleg még az ágyban is jó.

Hogy lehet ezen változtatni, mert nagoyn idegesít már, hogy emiatt kell szabadkoznom...