Hogyan lehet elfogadni azt, hogy egyszer csak felnőtté válsz?
24 éves vagyok, és elképesztően nehéz dolog ez most nekem egész egyszerűen semmi felfogásom arról ,hogy hogyan is kéne úgy viselkedni mint egy felnőtt ember.
Csak szórakozok ugyan úgy mint ahogy eddig csináltam...bulik,pia,csajok ilyesmi viszont semmire nem jutok ezzel a felfogással. Dolgozni nem akarok semmiért egésznap csak játszok meg otthon rohadok.
Félek szembe nézni azzal, hogy felnőttem , és családot kéne alapítani meg ilyesmi egész egyszerűen azt sem tudjam mit hol kezdjek. A szüleim tanácsai annyiban kimerülnek, hogy menj el dolgozni.
Őszintén szólva ezzel nem vagyok kisegítve (amúgy már volt pár munkahelyem, de sehol nem voltam sokáig mert egész egyszerűen meguntam az egészet).
Annyira furcsa nekem ez, hogy mindenért szenvedni kell, és szenvedésért cserébe olyan értéktelenek a dolgok amiket kap az ember.
Mindig tologatom el saját magam elöl a sorsomat, és nem is akarok vele szembe nézni mert k**ára horrorisztikus nekem az, hogy mindennap bemegyek egy gyárba és közben meg semmi életem nem marad.
Egész egyszerűen nem tudom elképzelni sem a jövőmet így meg semmit....szóval azt sem tudom mivan.
Trógernek érzem magam meg fostosnak, aki fél az élettől...de legszívesebben néha nem is lennék ember, hogy ezeket a dolgokat ne is kelljen éreznem.
Szóval a kérdés az, hogy hogyan kell vagy nem tudom másnak hogyan sikerült elfogadni ezeket a dolgokat??
Kb onnantól felnőtt valaki hogy magáért felel beleértve a megélhetést is, ez az egyik. A másik hogy nem a család jelző miatt leszel mindenki szemében, meglett ember. Úgy írtad ezt a családalapítást mintha kötelező fejezet lenne az életben, ami megkerülni nem lehet.
Ugyanennyi idős vagyok mint Te, 17 éves koromtól dolgozok akkoriban csak zsebbe kaptam a pénzt ott ahol kellett ember segíteni, vége lett a sulinak 20 éves koromban, onnantól dolgozok teljes munkaidőben, ami kell azt intézem magamnak, autó, motor stb. Így is lehet csinálni, anyagi tekintetben nem tudok külön költözni mert nem két forint egy lakás, de jól megvagyunk itthon is.
Meg egyébként is a felnőtt lét szubjektív fogalom, van aki csak papíron az, közben örök fiatal.
24F
18 Vagyok. Ha lehetne most elkezdenék családot alapítani, de előtte még ki kell járnom az egyetemet is, és megtalálni a nekemvaló nőt.
Én eléggé az ellentéted vagyok.. Voltam tűzoltóságon önkéntesként, de azért hagytam ott mert nem voltak ott komolyak az emberek.
Talán azzal van a gond, hogy gyárba kell menned dolgozni, és nem azt csinálod amit szeretsz is.
"hogyan is kéne úgy viselkedni mint egy felnőtt ember."
Erre nincs szabály, hogy hogyan kell úgy viselkedni. Ha családot alapítasz jön magától.
Ezért érdemes tenni azért, hogy olyan munkád legyen, amit szeretsz és nem úgy mész be minden egyes nap, hogy a pokolba kívánod az egészet. És ha szereted a munkád, akkor lesz sikerélményed is.
El sem tudsz képzelni olyan dolgot, amit élveznél?
Nekem nem volt más választásom, mert egyedül voltam anyukámmal, demeghalt 2 éve. Suli mellett dolgozom és mindent egyedül intézek. Megtaláltam a párom is, bár sajnos nem ismerhettük meg egymás szüleit, mert ő is elvesztette őket. Neki sem volt más választása.
Keményen kritizálod magad, de azt szerintem érdemes tzdni, hogy elég eltetjedt ez a jelenség. Kapunyitási pániknak is nevezik. Pánik attól, hogy el kell kezdeni élni. Sokan szoronganak ugyanígy a munkahelyükön. Ez senkinek sem egyszerű. Erőt kell venni magadon, és elkezdeni. Ahogy a közhely is tartja, minden kezdet nehéz.
Szerencsés vagy, mert élnek a szüleid, így van egy biztonsági hálód. Hallgass rájuk, kezdj el dolgozni és utána már jobb lesz. Ha minden ismerősöd dolgozni jár, akkor az lesz normális. Attól még lehet bulizni, nyaralni, szórakozni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!