Miért nem tudom elfogadni az embereket olyannak, amilyenek?

Akkor más se fog elfogadni- rögtön megkérdezi: miért vagy ilyen kritikus szemléletű?

Hasonló, ha egy színjátékot nem tudsz úgy megnézni, csak hogy közben kritikát fogalmazol magadban, egyszerűen nem látod a darabot. Egy verset nem tudsz úgy elolvasni és befogadni, hogy soronként rátámadsz a kritikával. Először úgy kell: mintha te írtad volna - akkor az élmény révén a "tiéd" Később lehet azt már kritikával illetni - mert akkor már tudod, mit is kritizálsz. Ez hasonló, ahogy az emberekkel kell kapcsolatba lépni.

Én is ilyen voltam sokáig. Utólag rá kellett jönnöm, az hogy mások hibáit kerestem folyton, csak egy védekező mechanizmus volt. Addig ugyanis nem a saját hibáimra fókuszáltam. Miután ezzekkel tisztába vagy, és elfogadod őket, vagy változtatsz rajtuk, felismered hogy másnak a nagyképűsége, az ő problémája, és azzal neki van dolga.

Te felismerted hogy hibákat keresel másokban, ez első lépésnek jó. Most folytasd a kővetkező szinten: "Miért zavar engem az hogy xy ilyen és olyan tulajdonságokkal rendelkezik?"

A dolgok olyanok amilyenek, nem változtathatunk meg mindent.

Ha pl. engem látnál a tengerparton ülve, miközben a homokszemeket vizsgálom egy mikroszkóppal, közben mérgelődök. Mit gondolnál, hol a probléma? A homokszemekben, vagy az elmémben?

Ne vedd sértésnek, segítő szándékkal írtam!