Miért nem tudják elfogadni az olyan embereket, akik kilógnak a sorból?

Sokmindent hallani...

Az egyik az, hogy lényegében aki nagyszájúnak látszik, annak is önbizalomhiánya van valahol mélyen, és ezért orrol arra, aki "más", mert állandóan önigazolást akar kapni, és aki "más", attól ugye nem kap.

Hallani azt is, hogy féltékenyek. Valamiért úgy érzik/hiszik, hogy ahogy ők csinálják, az nem jó, és féltékenyek a "más"-ra, hogy ő úgy tudja csinálni, ahogy.

Én pedig azt figyeltem meg, hogy az emberek agresszívan védik a saját álláspontjukat - ez megintcsak eredhet önbizalomhiányból, féltékenységből... meg.. meg még miből? -, győzködnek. Leszólják, aki mást gondol, órákon át győzködik, esetleg kiabálnak vele. Közben nem veszik észre, hogy a másik már rég csak a saját álláspontját védi, sőt, rég csak azt akarja, hogy legyen vége a vitának...

Egyszerűbb egy embernek meggyőznie magát/úgy tenni, mintha úgy gondolná, mint a többség; mint vitába bocsátkozni.

Hol lehet olyan embereket találni, akik elfogadják a másikat?

A "furcsa" szokásaival, elveivel, elvontságával együtt?

Miért - és a kérdés lényege tényleg a 'miért' - nem lehet úgy hozzáállni, hogy igen, rákérdezek, miért így csinálja, hiszen ez fura, igen, elmondom a véleményemet, de kulturáltan és egyszer? És nem nézem le, nem szólom le, nem rúgok belé?