Létezik, hogy ez valakinek örömet okoz?

Azért nem a közlekedés témakörben tettem fel a kérdést, mert inkább az emberi oldala érdekel, hiába, hogy a tömegközlekedésről szól. Nem sokszor de előfordult, hogy a busz-vagy villamosvezető megvárja míg odaérek-akár szaladok is az álló jármű felé, jelzek, hogy nyissa ki az ajtót, erre nem, hanem elindul.

Nem tartom magam Béke Nobel-díjra érdemesnek, de ha látom, hogy valaki siet, magam elé engedem akár a pénztár előtti sorban is.

Ez valakinek valóban örömet okoz, hogy most kiszúrhat valakivel? (Itt a buszvezetőkre értem.) Szerintem sokan vagyunk ilyen vagy olyan okokból frusztráltak, nekem sokszor életkedvem sincs, mégsem gondolom, hogy feszültségoldásból másokkal kellene kiszúrnom.

Ha van itt vezető, szívesen meghallgatnám őt is, mi múlik azon a két másodpercen, vagy miért vár be, ha aztán elindul.

Ahhoz sokszor fordul elő ilyesmi-nemcsak velem-hogy véletlen legyen.