Sokan így élnek . Munkanélküliek és belenyugodnak, miért? Többi lent

Voltam ebben az évekig semmit nem találó kanyarban én is. Nehezen viselhető ez az érthetetlen harag, amivel gyakorlatilag vadidegen megmondóemberek fordulnak feléd, mintha az állandó "nem" már nem is volna elég. Igaz, akkor még szó nem volt arról, hogy nagyon munkaerőhiány lenne egyes területeken, főleg itt, a keleti szélen. Talán találtam volna olyat, hogy öntöde vagy erdészet, de akkoriban kb harmadennyi izomzattal nem lett volna tartós az élmény. Azóta megfordultam erdészetnél is, öntödében is, de előtte kellett az a pár év mint kevésbé megbecsült, szakma nélküli lakatos. Nagyjából az érettséginek köszönhetem, hogy egyáltalán elindult valami.

Addig viszont tényleg olyan mélységeit ismerhettem meg a bizakodás és hit nélküli hátrahagyottságnak, amit nem kívánok még a szerencsétleneket tohonyának meg élősködőnek aposztrofáló villás nyelvűeknek sem.

:

Hogyan találsz 1 héten belül, ha a legtöbb munkahelyen 1 hétnél hosszabb "Hogyan találsz 1 héten belül, ha a legtöbb munkahelyen 1 hétnél hosszabb a döntési procedúra (öntési procedúra"

Látom szatyorban élsz.

Bementem a helyi betonüzembe, rákérdeztem van e munka. Mondták, hogy van, menjek be "Ilonkához". Kiderült, hogy már tegnapra is késő lett volna, szal másnap már kezdtem, addig megcsinálták a papírokat is.

Vagy volt, hogy lementem "Józskához", aztán másnap már vitt magával.

Na nem baj, ebből is látszik, hogy nekem van igazam és csak a kifogásokat keresitek.

Csak megerősíteni tudom 09:33-ast, aki igazán keres az talál.

Én a mostani cégemhez elküldtem az önéletrajzom egyik hét pénteken, másik hét eleje-közepe felé már hívtak hogy itt kéne dolgozni, mikor tudok kezdeni? Odamentem, körbevezettek, bementem én is az "Ilonkához" aki lepapírozott és jelentkezés után pontosan 1 héttel aktív dolgozó voltam.

Vagy öcsém is személyesen ment el beadni az önéletrajzát. Ahova ment, ott mondták hogy épp nem keresnek senkit, de adtak neki 1-2 elérhetőséget más cégektől, akiket megkeresett és talált is munkát.

Vagy voltam diákként gyárban, ott is folyamatos munkaerő hiány volt. Persze kegyetlen unalmas munka, külterületen, de még mindig jobb mint otthon lóbálni a farkam. Vagy szintén diákként raktárban is dolgoztam, az például messze nem volt vészes, inkább rohangálós, de alapvetően nyugodt, jó hangulatú. Ott 1-1 jobban dolgozó diáknak simán ajánlottak teljes idős állást, mert látták hogy simán lehet műszakvezető, raktárvezető a későbbiekben.

De ha végigsétálok Budapesten, akkor nagyjából minden második üzletben eladót keresnek. Mibe tart bemenni és rákérdezni? Persze egyszerűbb félre fordítani a fejünket és azt mondani hogy "hát nincs munka".

Nagyon függ a helytől. Ha a környező települések se nagyok, nemhogy a tied, és az első valamirevaló városig nem valami gyakran tudod kifizetni az utadat, akkor azért elég speciális a helyzet. Sokszor fel kell szívnod magad, mire sikerül valami.

Ha viszonylag jó helyen vagy, akár ügyes és okos is vagy, de hülye szakmát akartál, mert a hited arra inspirált, és kiderült, hogy nagyon nem lesz sétagalopp odatalálni, ahova indulni szeretnél, akkor is a képzetlenekkel kéz a kézben találod magad, miközben semmid nincs, tanulásra se.

Hasonló helyzetből nekem a munkaügyis gyorstalpaló volt a kiút, miután rájöttem, hogy az iskolákat leszámítva én egy hegesztőzseni vagyok.

Honnan a francból tudtam volna, míg semmi nem utalt erre??? Rajzolni se tudok, türelmem se végtelen, a monotonitást se viselem jól, mégis két fém ha eggyé válik, és én ezt végig is kísérem, akkor a helyemen vagyok.

Rengeteg hasonló van. Biztassatok mindenkit, hogy találják meg azt, amiben önmagukat találják, és készüljenek fel rá, hogy talán nem egy-két dologról van szó! (Azóta én is kezembe vettem egy többé-kevésbé jól megépített és beállított gitárt, és újra csodák vesznek körül).