Miért az számít értéknek, ha valaki elvégez egyetemet, jó munkája lesz, van lakása és kocsija? Mi van akkor, ha valaki nem lusta, csak úgy alakul az élete?

Mert ezt szokták meg. Valóban van benne ellentmondás, mert lehet valaki rabló, szélhámos, de ha van pénze, akkor tiszteletreméltó, értékes ember - addig, ameddig rá nem bizonyítják a gaztetteit. Ezzel szemben lehet tök tisztességes valaki, ha nincs pénze, akkor csak egy csóró lüke - haszontalan tagja a társadalomnak.

Voltak kisérletek - utópiák - ennek a nézetnek a megváltoztatására: csekély sikerrel.

"Miért az számít értéknek, ha valaki elvégez egyetemet, jó munkája lesz, van lakása és kocsija?

Egyrészt mert azért TETT valamit azért, hogy jobb körülmenyek közt éljen, másrészt ha nincs normális munkája, lakása, autója, akkor kn a hajléktalan szinten él, ami nem tudom, miért lenne szerinted pozitív.

AZ alapdolog kellene, hogy legyen, hogy egy ember megpróbáljon emberi kürülmények közt élni, ami pénz nélkül nem lehetséges.

Ha a társadalomtól vársz visszaigazolást, akkor az számít, amit a társadalom elvár. Persze a személyiséged felértékelődése(?) is ennek lesz a függvénye, nyilván csupán társadalmi szempontból.

Ha a saját életedet úgy éled, ahogy te akarod, akkor máris nem számít a társadalom értékelése. A lényeg mindkét esetben az, hogy neked mi számít. A nem megfelelés eredménye lesz, hogy a társadalom peremére szorulsz, de mivel abban élsz, ezen nincs semmi meglepő. Semmi kivetni való nincs abban, ha az aranyközéputat választva érvényesíted a saját egyéniségedből fakadó célokat, miközben saját magad keresed, találod meg, és adod a külvilágnak. Ez a mérleg egyik oldala. Másrészt, mivel tényleg a társadalmon belül élsz, meg is kell - valamilyen szinten - felelni annak. Ez a mérleg másik oldala. Az rosszra nem vezet, ha ezeket egyensúlyban tartod.

1. Meg tudsz élni, akárhogy alakult az életed?

2. Ha nem, akkor törekszel rá, hogy meg tudj élni?

3. Ha nem tudsz önállóan megélni, és nem is törekszel rá, hogy elérd, hanem megalkudsz, és folyton kéregetsz másoktól, kölcsönöket kölcsönökre halmozol, segélyekért sipákolsz, akkor milyen megbecsülést vársz?

Figyelj, én aztán alaposan megtapasztaltam, hogy mennyire nem egyszerű az élet, ha érdekel, keress meg, mesélek, de én küzdök, hogy ne szoruljak másokra, és megálljak önállóan a lábamon.

Senkinek nem "csak úgy" alakul az élete.

Mindenki a saját életét alakítja a döntéseivel.

Nagyon szerény körülmények közül indulónak is van lehetősége kitörni - például munka mellett tanulni - csak nehezebb, mint akinek eleve adva van ez a lehetőség.

Sokan azt hiszik, a diploma a meggazdagodás egyetlen útja, pedig egy szakmával és abban szorgos igényes munkával kimagasló eredményeket, szép jövedelmet lehet elérni. Számtalan példa van erre mindenki környezetében.

De ehhez olyan szemlélet és olyan hozzáállás szükséges.

Aki berendezkedik arra az életre, hogy várja a segélyt és csak siránkozik, örökké elégedetlenkedik, követelődzik, potyogtatja a semmire, a nyomorra a megélhetési forrásnak számító gyerekeket, miközben nem tesz semmit a saját felemelkedéséért, az mindig is a peremre fog szorulni, de ez is az egyén döntése.

Képletesen, a gyenge elbukik, az erős fennmarad.

Ez mindig is így volt és mindig is így lesz! ... és ez nagyon rendben van így.

Igazad van kérdező.

A tanult tehetetlenség, a felelősség hárítása, mások hibáztatása legyen értek ne ezek ellentéte!

"Miért kell lenézni egy olyan embert aki nem nagyon tudott valamit elérni az életben, de értékes a személyisége?"

Az értékes személyiségek általában nem hülyék, tehát tudatosan alakítják az életüket, annyit érnek el az életben, amennyi nekik kell, amennyire igényük van, tehát kiegyensúlyozottak és boldogok.

Aki egy ész nélküli ösztönlény, az nem ér el semmit az életében.

"egyes emberek anyagiakban, matematikailag mérik a másikat"

Az a baj, hogy a "nem nagyon tudott mit elérni" emberek szokása hogy "matematikailag" megmagyarázzák, hogy a másik miért ért el valamit és megmagyarázzák hogy ők bezzeg miért nem.

És ahelyett hogy a saját lehetőségeiket keresnék, inkább a másik által elért sikereket akarják "kicsinyíteni".