Elment az életkedvem (? )

Túl átlagosnak tartom magamat. Úgy érzem bármilyen jól csinálok valamit úgyis lesznek majd, akik jobbak benne. Úgy érzem semmit sem érek, ez biztosan önértékelési probléma, de hozzáteszem, hogy a legtöbb embert szintén haszontalannak tartom. A baj inkább az, hogy én nem járok el szórakozni, nem beszélgetek nagyon emberekkel, ami alapból nem is lenne baj, csak valamiért elkezdtem foglalkozni más emberek véleményével félek, hogy csalódást okozok magamnak és másoknak.

Az igazság az, hogy valójában én az átlagos ellentéte vagyok, de komolyan. Az évfolyamban mindig én voltam a legfurább, mindenki különcnek tart és én is annak tartom magamat(mostanában sokat álmodok és elkezdtem hallucinálni is).

Valami olyat akarok csinálni, amire más nem képes, de az a baj, hogy én se... mert lehetek pl.: orvos, mérnök, jogász vagy tanár, azért ezeket a példákat hoztam fel mert ezeket a szakmákat az emberek különbnek tartják a többinél, de én valahogy úgy érzem, hogy ezek olyan megalázó szakmák(a többi is). Matematikus meg bármilyen tudós meg ne lehetek, mert nem vagyok hozzá elég okos...

Talán értelmetlen a szöveg és tudom, hogy nem tettem fel kérdést, de nagyon el vagyok keseredve és el szerettem volna mondani valakinek. Remélem jönnek majd biztató szavak.

Írjatok minél többen!