Szorongó, figyelemzavaros, komplexusos tulajdonságoktól hogyan lehet megszabadulni?

Akkor kezdjük itt: el kell fogadnod magad. Ha a hiszed, ha nem, minden pedagógiának (és az önnevelés is pedagógia) ez az alapja. A gyógypedagógia is így indít: ő ilyen, így szeretem. Mivel szeretem, segíteni akarok neki, hogy fejlődjön, hogy jobb legyen, hogy jobban megtalálja a helyét az életben, hogy megtalálja a saját útját. Egy segítség az önneveléshez ez a könyv (könyvtárban is megtalálod, kiadójától olcsóbban megveheted, a szerzőt személyesen ismertem, nagyon jó, és valóban nagy segítség a könyv)

[link]

2. vagyok.

Sajnos tudom, miről beszélsz. Nekem szerencsére nem ilyen mértékű a baj, de igen nehezen tanultam én is és bármit képes vagyok egy pillanat alatt eldobni, ha már nem érdekel akármennyi időt, energiát tettem bele.

Az előző munkahelyemen a főnököm azt mondta, hogy vezetőnek képzel el.

A mostani munkahelyemen én vagyok a "kishülye".

Pedig az első munkahelyem sokkal bonyolultabb, felelősségteljesebb volt és saját gondolkodást is igényelt -szerencsére. A mostanin meg halálra unja magát az agyam és ha mégis csinálni kell valamit azt nem szeretem. Ennyi a különbség a munkában és a megitélésben.

Még a life coachingot ajánlom. Esetleg érdemes ebben a témakörben pszichológiai jellegű dolgokat olvasni.

Meg Eckhard Tolle-től a Most hatalma c. könyvet.

Mozgásból az Etka jógát is. A kerékpározás is megfelelő, csak az nem nagyon foglalja le az agyat, hanem hagyja elkalandozni és Neked épp olyan kellene amin gondolkodhatsz. Pl. a következő tánclépésen vagy a hogy is volt az a jógamozdulaton.

És tényleg csináld azt amit szeretsz. Ha kézműveskedni valóban szeretsz próbáld meg értékesiteni pl. a Meskán. Hátha az is ad egy olyan pozitiv visszajelzést, ami megindit és kedvet csinál és egy pozitiv spirált indit be.

Az a baj, hogy a kedvetlenség újabb kedvetlenséghez hoz, majd depresszióhoz vezet. Arról meg azt hiszik, hogy kimélni kell az illetőt. Pedig épp ellenkezőleg. Épp akkor kell újabb és újabb feladatokkal ellátni (akár önmagát is).

ja és az elfogadás -ami szerintem is fontos- nem a beletörődést jelenti. Azt jelenti, hogy most ez van, ebből kell kiindulni. Eddig ilyen voltam. Emilyen szeretnék lenni, ehhez ilyenolyan lehetőségeim vannak.

Ha nem fogadod el a jelenlegi helyzetedet akkor még több szorongásod lesz. Ha elfogadod, hogy most ilyen vagy és épp most változol akkor a szorongásaid egy rész eltűnik, mivel azok attól vannak, hogy önmagadat tartod rossznak. Ez alól felszabadulni nagyon jó érzés, ne foszd meg magad tőle ,)

Én suliban olyat tanulok ami érdekel, de olyanok közt akikkel máshol nem beszélgetnék

Melóban pedig olyat csinálok amit nem különösebben szeretek, de ennek ellenére ott érzem nyugodtnak, a legkevésbé feszültnek magam mivel van egy srác akivel jól elbeszélgetünk

Én az eddigi 23 évem alatt azt szűrtem le, hogy egy jó 80%-ban az fogja befolyásolni a kedvedet, hogy kik közöd teszed amit teszel, nem pedig, hogy mit teszel

Persze vannak olyan munkák amik kiütik a normális társaság létét, pl a vágóhídon napi szinten átélni olyan dolgokat amiket egyes ember tesz, szerintem ép lelkülettel nem lehet, tehát valószínű az olyan társaságban sem érezné jól magát sem én sem te