Nektek is van egy álomvilágotok, ami a fejetekben él?

Bocsi a fura kérdésért.

Egy ideje vettem ezt észre magamon, hogy gyakran elképzelem a jövőmet "tökéletesítve". Rólam tudni kell, hogy általánosban nem voltak igazi barátaim, néha ki is voltam közösítve, de ez már az utolsó évekre nem volt jellemző. Aztán jött a gimnázium, lettek barátaim és úgy alapjában megváltozott a szociális életem. Régen gátlásos voltam, a jelenlegi énemre szerintem ez már nem igaz. Valamint kisgyerekkorom óta kicsit ducibb voltam, de 8.-ban életmódot váltottam és azóta vékony vagyok, szeretnék izmosodni.

Szóval észrevettem, hogy ha egyedül vagyok, akkor gyakran képzelődök. Ezek az "álmok" mindig a jövőben játszódnak, leginkább a közeli jövőben. Némelyekben van barátnőm, aki teljesen megért, szeret, az igazi "ő". Ez gondolom normális az én koromban. De ez csak egy kis része az egésznek, másik ilyen képzelődésem, hogy szerzek egy barátot aki kínai származású, és vele egyszer elmegyek Kínába. Vagy, hogy egy tökjó prezentációt előadok, és mindenki rácsodálkozik az osztályban, hogy milyen jól tudok előadni. Vagy, hogy pár haverral elmegyünk egy buliba, iszogatunk és a városban bóklászunk. Nem is értem, nem szeretek bulikba járni, nincsenek is olyan barátaim, akik nagy buliba járósak lennének. De az összes ilyen ábránd(?)ra jellemző, hogy a mostani, kicsit zárkózottabb énemet felváltja egy nyitott, "bevállalós" fiú. Gyakori még, hogy régebbi ismerőseim (régi tanáraim, régi osztálytársaim, családom) rácsodálkoznak az új énemre, kiemelik, hogy mennyire megváltoztam. A legdurvább képzelődésem idáig az volt, hogy egyik családtagom meghalt, és mindenki sajnált körülöttem, de én hamar kilábaltam a gyászból és egy boldog, nyitott ember lettem.

Persze ha ezeknek az álmoknak vége, visszatérek a valós világba, ami néha nagyon rosszul esik. Utaztam egyszer a buszon, ahol kicsit "elkalandoztam", majd valaki hozzám szólt. Nem értette miért van rossz kedvem, azért volt mert gyorsan kellett váltanom az álomból a valóságra.

Mondjuk ennek köszönhetem, hogy volt erőm elkezdeni csevegni emberekkel. Mert azt akartam, a valóság hasonlítson az álomra..