A magyar ember miért nem képes lazán élni, és úgy is kezelni a dolgokat?

Más ha valaki normálisan laza,és más,ha bunkón laza.

Ha 6-tól indul a munkaidő,akkor az nem 6:10,meg ilyenek,mert ilyen alapon szép lassan 8-kor is elég kezdeni,kit érdekel.

Ha mondjuk utazol valahová messze,és lekésel egy vonatcsatlakozást csak azért,mert a volánbuszos sofőr megállt kávézgatni egy útszéli büfénél,mondván,hogy kit érdekel 10-15 perc,mit szólnál hozzá.

24 éves vagy,gondolom nincs családod még.

Most egyelőre laza vagy,csak tudod amikor felnőtt az ember,gyerekeket nevel,lakást tart fenn,kismillió dologra oda kell figyelni,betegségek,idős szülőkről gondoskodni,stb,akkor nem úgy van az,hogy majd valahogy alakul.

És az én véleményem szerint a túlzott lazasággal csak ilyen tinglitangli életet lehet élni,komolyabb helyeken nem szeretik az ilyen viselkedést.

Nem ismerem a kérdező munkáját, így nem tudom, mennyire jogos rá a panasz.

Volt olyan munkahelyem, ahol a főnök autóval közlekedett, és a tömegközlekedéssel járó dolgozóinak azt sem nézte el, ha BKV sztrájk miatt (az pont egy olyan időszak volt, amikor gyakrabban voltak ilyen leállások) nem értek be időben, igencsak feszült volt a légkör, de muszáj volt alkalmazkodni és lenyelni a békát. A háta mögött persze a főnök kapta a megjegyzéseket, hogy neki könnyű, mert ő autóval jár, és lehetne rendkívüli helyzetekben megértőbb, és azt gondolom, a dolgozók joggal akadtak ki. Nem volt előző műszak, projektmunkára lettünk felvéve, mindenki adatokat rögzített papírról számítógépbe, voltunk kb. 20-an, 30-an 1-1 nagyobb irodában, a munka minden nap be volt fejezve időre. Sőt, a csapat olyan jól haladt, annak ellenére, hogy a távolabb lakók a közlekedési fennakadások miatt időnként nem értek be pontosan, hogy 2 hónap után végeztünk a projektfeladatokkal, és a csapat felétől meg is vált a cég, mivel ennyi embernek nem tudtak több munkát adni.

Volt olyan munkáltatóm is, ahol lehetett csúsztatni, tovább bent maradni, hamarabb elmenni, csak annyi volt a feltétel, hogy a heti 40 órát tartsuk, és amikor éppen nagy hajtás volt, akkor túlórát is fizettek. Itt már toleránsabbak voltak, nem szóltak a késésekért, tömegközlekedéssel 2 útvonalon lehetett megközelíteni a céget, ebből az egyik útvonal egy szakasza reggelenként rendszeres dugóban áll még manapság is.

Ahol most vagyok, oda nehézkes kijutni autó nélkül, a cég külön buszt biztosít, amihez alkalmazkodni kell, a műszakos kollégáknak valóban pontosabbnak kell lenniük, mert ott váltás van, pontos szünetek vannak, aki lekési a céges járatot, az csak a vezetők jóindulatán és a busz leterheltségén múlik, hogy aznap tud-e dolgozni. Az irodai részlegnek viszont rugalmasabb a mozgástere, mivel a cég arról is gondoskodott, hogy az irodai munkát távmunkában is el lehessen látni, tehát az irodán előfordul, hogy valaki később érkezik, ha valamiért később tud elindulni otthonról, akkor ha a busz nincs leterhelve fuvarokkal, tud tenni még egy fordulót, ha ez nem kivitelezhető, akkor ha kell, akkor lehet otthonról dolgozni. A raktárban és a gyárban ez azért nem kivitelezhető, mert azt nem tudják kiszervezni, helyhez kötött, a fuvarozó sofőrök nem szeretnek várakozni, az iroda pedig nem helyhez kötött. Viszont úgy gondolom, azért ha a raktári-gyári dolgozóknak is intézni kell valamit, akkor a műszakváltás megoldható, csak ezt egymás között és a műszakvezetőkkel kell egyeztetni, viszont a munka jellegéből adódóan a késést szigorúbban veszik a műszakos dolgozóknál.

Ha úgy gondolod, van lehetőséged váltani, más típusú munkát vagy céget találni, ha ez a munka nem fekszik neked annyira, akkor próbálj meg mást, még fiatal vagy, ha támogatnak otthon, nem kell akkora felelősséget vállalnod, mint önállóan, rugalmasabban tudsz mozdulni, és addig próbáld megtalálni a neked való helyet, amíg nem vagy jobban lekötve. Én is végigjártam pár váltást különböző okokból, sokat tanultam belőle, és igazából egyik tapasztalatomat sem bántam meg, még a rosszakat sem, mert azok is segítettek előrébb lépni, még ha akkor épp nem éreztem jól magam abban a helyzetben. Viszont volt hol laknom, a szüleim bár nem örültek neki, hogy nem voltam olyan szerencsés, mint ők (apám az első munkahelyéről ment nyugdíjba, manapság ez már sokunknak elérhetetlen...), és voltak ebből konfliktusok, de elfogadták, hogy az egy olyan időszak volt, és azért soha nem lógattam a lábam, mindig talpra álltam, tehát ha morogtak is, látták, hogy törekszem és nem szolgáltatom ki magam a mamahotelben. Most már rugalmatlanabb vagyok, ha váltani kell, mert már van egy saját lakásom, amit fenn kell tartani, egyedül oldom meg a megélhetésemet, és ehhez a pénzt elő kell teremteni, nagyobb a nyomás és a felelősség, mint akkor volt, amikor még a szüleimmel éltem, tehát ma már pl. luxus lenne kirúgatni magam és munkanélkülinek lenni mondjuk hónapokig, ha éppen nem lenne szerencsém, mert nem eltartott vagyok.

ez így van, ne viccelj már, én a spanyoloknál tanultam, ott ha azt mondták h 8-ra menjek, azt mindenki tudta h csak formaság, és ha 10-re mentem, még akkor is kiakadtak h mi a frászt akarok hajnalban.

szóval igenis lehet mindent laza módon, csak értelmesen kell. és itt a rugalmasságon van a hangsúly, ha egyszer vki úgy tud hatékonyan dolgozni, h 10-kor kezd, ellenben este 8-9-ig simán nyomja folyamatosan, akkor ugyan mi gond lenne? szóval a felfogással van a baj ...