Emberek miért féltik ilyen kicsinyesen a dolgaikat?

Mert az övék. Én valahogy meg tudom érteni, bár bennem van egy ilyen fura kettősség. Nagyon ragaszkodom a tárgyaimhoz, kérdés nélkül senki nem veheti el, nem használhatja őket, ha megengedem, hogy elvegye (ami nagyon ritka, csak a hozzám közel állóknak adok oda bármit) akkor ugyanolyan állapotban és időre vissza kell kapnom. Igen, mondhatni fösvény vagyok, de ha valamim tönkremegy, sokáig "gyászolom" és legtöbbször nem tudok utána ugyanolyat venni. Ha pedig megváltozik egy tárgyam, elég nehezen szokom meg.

Viszont ha valaki arrébb tolja a telefonom/könyvem/táskám stb. vagy elmegy mellette és véletlenül hozzáér, az nem zavar. Tegye arrébb és kész. Engem inkább a használat zavar. Pl. ha valakinek útban van a kabátom és átteszi másik székre az oké, de ha fogja magát és felveszi, akkor kiakadok.

Engem a tárgyak abszolút nem érdekelnek, használom őket, amire valók, ha tönkremennek, vállat vonok és veszek másikat. Szentimentális szinten semmilyen tárgyhoz nem kötődök, de arra így is rohadt morcos vagyok, ha valaki hozzányúl valamihez, ami az enyém. Ez egyáltalán nem a tárgyakról szól, hanem az alapvető tiszteletről a másik személy iránt és a határok betartásáról. Én sem nyúlok olyanhoz, ami nem az enyém, mert megtisztelem ennyivel a másikat, fordítva elvárom ugyanezt.

Kérdés nélkül hozzányúlni más dolgához pofátlanság, ennyi az egész. Ha benned ez a kérdés egyáltalán felmerült, akkor ritka nagy tirpák vagy, a szüleid elég csapnivaló munkát végeztek a nevelésedben, ha az alapvető dolgokra nem tanítottak meg.