Mért azokkal vagyok szemét akiket szeretek?
A családom tagjaival szinte mindennap bunkón viselkedek, megbántom őket, stb.
Szóval egy igazi r*hadék vagyok.
Nem szabad ezt csinálni, próbálok tenni ellene de kezdem azt hinni alapból vagyok ilyen.
Nagyon szemétnek érzem magam, az is vagyok.
Utána mindig bűntudatom van, próbálok ellene tenni de nem megy. Ugyanúgy szemét vagyok.
Anyámmal, öcsémmel, nővéremmel. Pedig nem érdemlik meg. Nagyon nem!
Mit csináljak, hogy ne legyek ilyen? Hogy változtassak ezen? Mi válthatja ki ezt a viselkedést? Valami lelki probléma? Talán az, hogy magányos vagyok...
Hány éves vagy?
Ha tizenéves akkor ezek a hormonok miatt vannak. a "kamaszkor".
Ne addódj, el fog mulni, hamar kinövöd.
A családod meg szeret és mindig minden gondodat megbocsájtja neked.
A kamaszkorban van egy "fázis" amikor akarva-akaratlanul is tagadnod kell minden segítségt amit kapsz a szeretteidtől, a függetlenségedért harcolsz úgymond ilyenkor. Ezek autómatikus dolgok. Ez így van, és utólag megbánod. De a többség fel s fogja ha "bunkó" vagy egyebek.
Úgyhogy hamarosan elmúlik.
Ha meg nem, akkor is jó vagy, mert tudsz a "bűnödről". Csak bocsánatot kell kérned.
Ha nem kamasz vagy, akkor van valami a magánnyal kapcsolatban. Nekem is volt ilyen időszak, nem voltak barátaim és reggeltől estig 0-24ben ugyanazokat láttam (a családomat) tök természetes hogy egy idő után tudat alatt haragszol rájuk, hogy mindig csak az ő fejüket látom, nincs senki más, semmi változatosság.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!