25 felettiek! Melyek azok a dolgok, amelyeket úgy éreztek, hogy felülbíráltatok a neveltetésetekben?
Kb: az egészet.
Apám egy lapáttal vert, és kitagadott, anyám a gödörbe rakta aztán összeállt egy 20 évvel fiatalabbal, és kisemmizett, utcára rakott.
Talpra álltam, megvan a saját életem, és ingatlanom, a különbség köztem és köztük ég és föld!
Már 13 évesen rájöttem, hogy anyám agyilag zokni, olvasni nem tud rendesen, a számolást meg már szóba se hozzuk!
Apám meg még mindíg a múltban meg az előző házasságában élt, azért sem fogadott el soha igazán.
#2 es voltam.
Én egy durva pesszimista légkörben nevelkedtem, a család és az ország minden bajáért más a felelős, ment a másra mutogatás, a bizalmatlanság idegenek felé, a "jaj majd egyszer jobb lesz fiam".
Imádom a szüleimet, de sík ideg leszek, ha panaszkodni kezdenek.
Én próbálok nyitott lenni, a jót látni mindenben és mindenkiben, szakítani a XX. századdal és valami modernebbet képviselni. Persze emiatt apámmal meggyűlik a bajom a mai napig.
Nyilván ameddig benne élsz, nem tűnik fel, csak amikor kiszakadsz és bekerülsz egy másfajta gondolkodású társaságba vagy egy kapcsolat révén egy másfajta gondolkodású családba.
Nekem a volt barátnőm, illetve a feleségem hozott durva változást, tőlük és családjaiktól tanultam egy másfajta, sokkal optimistább gondolkodást, amitől szerintem sokkal kiegyensúlyozottabb lettem úgy, hogy fel kellett adnom pár korábban megdönthetetlennek hitt elvet.
A szüleim akaratlanul belém nyomtak egy kudarckerülő felfogást és azért tudom, hogy tőlük ered a dolog, mert ők is ilyenek. Apám folyamatos kritizálását sem szeretném továbbadni a saját gyerekemnek.
Ezen kívül a továbbtanulást és a pályaválasztást komolyabban venném, ha úgy érzem, hogy segítségre van szüksége a gyereknek, akkor foglalkoznék a kérdéssel és nem azzal intézném el, hogy elkezdem felsorolni az adott, felmerülő szakma hátrányait meg hogy ez nem neki való.
Én még ugyan nem vagyok 25 feletti, de azt már tudom, hogyha nekem egyszer valami csoda folytán saját családom saját lakásom/házam lesz, akkor lesznek dolgok, amiket a szüleim tanításából tovább fogok vinni, de több lesz majd olyan, amit el akarok felejteni.
A szüleim rettentő konzervatívak, konkrétan egy otthonülő, szürke kisegeret neveltek belőlem és rettenetesen nehéz kitörni belőle. Elvárták, hogy látástól vakulásig olvassak, alig akartak elengedni bárhova. Egyszóval ilyen magamnak való különcnek neveltek. apukám világ életében depressziós, negatív ember volt, anyum már vidámabb teremtés, de ő is arra nevelt, hogy ne merjek semmi gondot okozni, felejtsem el, hogy nekem saját személyiségem legyen, azt kell csinálnom mindig amit mond. Tinédzser koromban még azt is ellenőrizte, hogy miket olvasok. Kivettem egyszer a könyvtárból egy kicsit ilyen erotikusabb könyvet, 15 éves voltam és mikor megtalálta nálam konkrétan el akarta égetni. Úgy kellett visszakönyörögnöm a könyvtári könyvet, pedig az még nem is ilyen Szürke 50 árnyalata típus volt, lightosabb volt nála.
A nevelésüknek köszönhetően nagyon sok dolgot nem tudtam és a mai napig nem tudok velük megbeszélni. Túl sok minden van, amit régen el kellett titkolnom előlük, mert amíg a barátaim a szüleikkel ezt könnyen meg tudták beszélni, az itthon nálunk egy katasztrófa lavinát indított volna el.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!