Normális, ha tovább nem tudom elképzelni az életet? Többi lent.

No, én meg azt várom, hogy legyek már felnőtt. :D

Nem szeretek iskolába járni, olyan dolgokat tanulni, aminek 90%-a nem is hasznos, nem is érdekel, együtt lenni olyan emberekkel, akiknek 90%-a idióta.

Ha befejeztem az iskolát, azt tanulok, amit akarok, olyan szakra megyek az egyetemen, amilyenre szeretnék, később pedig olyan munkát választok, amit élvezek is, akkor is, ha nem jár érte gigantikus fizetés. Kipróbálok olyan dolgokat, amire most se idő, se lehetőség, elmegyek érdekes helyekre, eljárok majd olyan társaságokba, ahol velem közös érdeklődési körű emberek vannak, így új barátokat szerezhetek. Ha szerencsém van, megismerkedem egy lánnyal, akivel úgy gondolom, érdemes lehet gyermeket vállalni és együtt élni. A házassággal kapcsolatban: a nyitott házasságot is elképzelhetőnek tartom, de azt is, hogy nem házasodunk össze a lánnyal, akivel kölcsönösen szeretjük egymást. Ha megszületik egy gyermek (mondjuk 25 éves koromban), legalább 17-19 év amíg felneveljük, úgyhogy nem fogok unatkozni. És persze közben és utána is van még más is mit csinálni.

Szóval nekem a jövőről nem az unalom vagy a reménytelenség, hanem a szabadság és a remény jut eszembe. :)

17/f

Utóirat: Ha nagyon unatkozol, biciklizd körbe a Földet, mint ők:

[link]

[link]

A fősuli után kb. 35 éves koromig sokat utaztam, kihasználtam hogy könnyen mozgok. Aztán ahogy éreztem hogy már nem tudok lefutni mondjuk 3 km-nél többet, úgy egyre többet voltam otthon. A szocializmus és a vele járó kötelező munkahely megszűnése óta munkahelyi kötöttségeknek sem hódolok. Ha újra kezdhetném az életem akkor csak annyit csinálnák másképp hogy a szocializmusban sem csesztem volna el éveimet munkahellyel. Valamint fősulit sem végeztem volna, de lehet hogy még érettségire sem cseszek el éveket. Ugyanis odahaza egyszer sem kérdeztem magamtól hogy van-e végzettségem a két találmányomhoz. Az ahhoz szükséges ismereteket odahaza szereztem meg és nem az iskolapadban.

Ha visszatekintek eddigi életemre akkor úgy érzem hogy a munkahelyre és iskolára elcseszett néhány év kivételével boldog voltam, éltem, minden napom piros betűs ünnep volt. Esetleg még annyit csinálnák másképp hogy olyan helyen laknák ahol hozzám hasonlóan szabadok az emberek. Mert a rabszolgaságot nézni is rossz nem még csinálni.

Az a jó a megöregedésben, hogy jókat lehet nevetni a 16 évesek elmélkedésein, akik azt hiszik, 25 fölött véget ér az élet. :D

A házasság és a gyerek egyébként nem kötelező, de ebben a kérdésben (és még nagyon sok minden másban is) rengeteget változhat még a véleményed.

Én egyébként 16 évesen már a gimi utolsó évétől is féltem, mert megrémített a majdani érettségivel járó stressz. Teljesen normális, amit most érzel.

Annyira normális, amennyire annak tartod. Sokan gondolkoznak így, sokan nem. Ez is egy világnézet.

#8-assal amúgy egyetértek, 24 évesen sem jelentenék ki ilyeneket. Szóval csak írok néhány pro-kontra dolgot, mert pár dolgot egyoldalúan írtál le. :)

"Mármint tudom, hogy senki nem akar megöregedni, de én 25 éves korig tudom elképzelni jónak az életet."

24 vagyok, még másfél év van vissza az egyetemből. Nem származom túl jó családból, szóval nekem kimaradtak a fesztiválok és nagy bulik, minden, ami költséges. A barátaim többsége vagy a fővárosba költözött vagy külföldre, szóval velük is évente csak 1-2-szer találkozok. Otthon élek, egyetem mellett nem tudnék fenntartani egy albérletet. Ha meg végzek, ezek mind menni fognak. Igazából 25 éves korom után fogom teljesen a saját utam járni és a saját életem élni. És akkor lesz igazán jó az életem! :D Fesztiválok, költségesebb sportok, saját lakás/ház, mozi, haverok, stb. És a környezetemben is ezt látom. Jó pár 30 feletti srácot és lányt ismerek, akik lényegében ugyanúgy élnek, mint fiatalon, csak mellette dolgoznak iskola helyett.

"Az ilyen gyerekek, meg család téma nagyon kikészít."

Most még felesleges is erre gondolnod. Változhat a véleményed vagy nem. Korai ezen agyalni.

"Biztos nagy öröm eleinte, de ezek az emberek sose boldogok. Annyi könyvet gyártanak arra, hogy így tartsd fent a házasságot, meg ugye a szerelem is véget ér, aztán meg már csak nyűg a másik, szóval vég kimenetel mindenhogy szomorú, ha valaki házas, ha valaki egyedül van akkor meg azért. "

Ezek teljesen egyénfüggők. Vannak boldog házasok és vannak boldogtalanok. Lényegében mindenről írnak könyvet... :D Azzal viszont egyetértek, hogy tényleg elég nehéz olyan embert találni, akivel érdemes komolyabban tervezni. Egyszerűen túl sok az önző ember, aki csak kapni akar, de adni képtelen. A megbízhatóságról nem is beszélve. Ez alapján nem éri meg, de a végén egyedül elaludni sem jó. Szóval, egyéni döntés kérdése, kinek mi ér meg mit.

"Meg az ember biológiailag sem erre lett tervezve."

Az ember alapvetően társas lény. De lényegtelen, mire lettünk tervezve ilyen szempontból, mert dönthetünk másként.

"A terhességről ne is beszéljünk, kilenc hónap szenvedés, persze a vég eredmény szép, de tönkre teszi a testet. "

Van egy másik oldala is a dolognak: A gyerek élményeket ad, meg öregkorában vigyáz a szüleire. A testet meg nem feltétlenül teszi tönkre, ha tesz ellene az ember.

"Nem kell lehurrogni, ha valaki mást tapasztal, de én mindenhonnan azt a vissza jelzést kapom, hogy megöregedni nagyon rossz, meg állandóan nyavalyognak."

Lényegében miért nem nyavalyognak az emberek? :D Rossz az iskola, unalmas a szünet, túl meleg van, túl hideg van, stb. Ha boldog fiatal vagy 25 feletti akarsz lenni, annak annyi a titka, hogy légy boldog. Találd meg azt, ami azzá tesz és kész.

"Mármint a férfiak 30 éves kor felett kezdenek férfiasak lenni, a lányok viszont ekkor kezdenek hervadozni."

Ezzel viszont egy nagy és szomorú dolgot írtál le, amivel egyetértek. A férfiak nagy részét 30 alatt nem tekintik a nők férfinak, sok nő meg 30 éves kor felett annyira kiéli magát, hogy nem tud mit nyújtani. Lányként te nyugodtan eldöntheted, hogy 30 éves korodra mennyire éled ki magad.