Rájöttem, hogy már azt sem tudom elképzelni, hogy egy nap találkozom olyannal, aki a párom lehetne. Ilyenkor hogyan tovább?

Mi a baj?

Az a baj veletek lányok, hogy válogatósok vagytok, és szóba se álltok a mérsékeltebb pasikkal, csak a nagy dumás alfák kellenek nektek! Ilyen hozzáállással nem lesz pasid neked sem!

Nem kell általánositani lehet lelki probléma okozza

Ma is a melóhelyemen egy csaj munkatársam inkább dumál egy olyan pasassal, akinek felesége van, meg gyereke, mint hogy velem beszélgessen, aki szingli vagyok, azaz szabad... Szánalmas ez a hozzáállás, lányok, most komolyan azt várjátok, hogy majd egy nős ember leáll veletek? Közbe ott a szabad pasi is, arra tesztek magasról? Szánalom, komolyan mondom... -.-

az nem baj attól dugni jó lehetsz,sőt ha le is nyeled akkor már egy jó pont és az már fél szerelem :D

Miért hol élsz te? Vagy ki sem mozdulsz?

Meg kell lelni másban az értelmet. :) Hiszen gondolj csak bele, teljesen ezen gondolat hálózza be napjaidat, ezen kattogsz, nem hagy nyugodni. Jön egy férfi, kezdetben minden jó, tűz/szenvedély, majd idővel elkezd kihűlni az egész, ne adj iste még meg is csalna...és te mindent rá tettél fel, így még lejjebb zuhansz, mint ahol most vagy. Melyik a nagyobb fájdalom? Inkább nincs senkid, de másban megleled az örömödet, vagy van valkid, akire mindent felteszel, de rajta kívül nincs semmid/senkid, s a végén még őt is elbukod...