Alapvetően mi a véleményed az emberekről?

szeretek az emberekkel beszélgetni, és megtudni, megérteni, hogy ki miért olyan, amilyen, mit érez, mit gondol, milyen hatások érték eddig az életben, hogyan nőtt fel, stb stb. Az a tapasztalatom, hogy általában egy olyan embernél is, aki alapvetően nem szimpatikus, de elbeszélgetek vele, és kicsit jobban megismerem a körülményeit, sokkal megértőbbé és elfogadóbbá válok vele szemben, és a legundokabb, legunszimpatikusabb emberről is kiderül, hogy ő is ugyanolyan emberi érzésekkel rendelkezik, és oka van annak, hogy miért olyan, amilyen. Csak beszélgetniük kellene egymással az embereknek, nyíltan, és nem eleve elutasítani vagy utálni a másikat, és hiszem, hogy sokkal kevesebb konfliktus lenne a világban. De a megértés és a dolgok mögé nézés nem divat a mai világban, sokkal könnyebb élből elítélni valakit. Én úgy látom, hogy egy felszínes világban élünk, a legtöbb ember borzasztó felszínes, nem érdekli a másik ember, maximum annyira, hogy legyen kibe belekötni, vagy legyen min csámcsogni.

28/N

Ha távolról nézem őket: Szánalmas élősködők, akik próbálják elfelejteni, hogy minden tettük értelmetlen azzal, hogy szánalmas célokat tűznek ki maguk elé. Undorodom mindattól amit látok. De ez csak akkor van így, ha van időm gondolkodni mindezen. Hétköznapi szituációkban annyira elvagyok foglalva azzal, hogy előadjam a normális embert, hogy nem tudok elítélni senkit.

Igazi hipokrata vagyok :DDD tudom

(18F)

Először is szeretném tudtodra adni, hogy nem tudok nálam butább emberek között megmaradni.Nos, tapasztalatim alapján a korosztályomban nagyon ritka, az olyan ember, aki megérti az aspektusaim. Sajnos sok a birka, felnőttek között is kevesek, akik tudják tisztelni, hogy mindnyájunknak más a gondolatmenete. Tehát összegezve, a társadalmunk nagy része, felületes, kicsinyes, közömbös, műveletlen s mogorva. Ha tehetem esélyt sem adok a kommunikációra, mivel tudom semmi pozitívum nem származik belőle. Aki alapból triviális beszédstílusban közelít hozzám, már eljátszotta nálam a renoméját.

16/F

Ritka undorítónak tartom az embereket. Hányingert kapok néha tőlük annyira taszítanak, a viselkedésük, a felsőbbrendű érzésük, hogy ők a világon az "istenek", megölhetnek/bánthatnak mindent ami kisebb, gyengébb, kiirthatják bármelyik növényt, állatot, stb. És nem is éreznek semmit... mint valami elcseszett robotok, úgy is élnek, felkelnek, elmennek dolgozni, hazaérnek, csinálják amit otthon kell, alszanak, és másnap kezdik ezt újra... egész életükben ezt a szar csinálják a legtöbben és erre mondják hogy élet. Köze nincs hozzá... örülök, hogy én nem hasonlítok ezekre az elcseszett robotokra.

30L

2 eset van:

1, amíg meg nem ismered, addig normálisnak véled, majd amikor közelebbről megismered, rájössz, hogy nem feltétlen van ez így.

2, amíg nem ismered meg, addig dilisnek véled, majd amikor kezded megismerni, rájössz a cselekedeteinek a "miértjeire", és így már többnyire vagy elfogadod vagy tartózkodva elviseled. (34F)