Miért van az, hogy sokan inkább választják a rossz párkapcsolatot, mint az egyedüllétet?
Nem jó dolog egyedül lenni, sok hátul ütője van a szingliségnek, de az emberek, mintha elfelejtették volna, hogy egy rossz párkapcsolatban, ahol a felek már rá sem tudnak egymásra nézni, abban is ugyanolyan rossz élni.
A baráti körömben ez a jelenség egyre gyakoribb és nem értem miért. Van olyan közeli barátom, aki képes volt kijelenteni, hogy hiába, hogy nem igazán szereti a párját és még vonzódni se nagyon vonzódik hozzá, csak elviseli, de ő nem hajlandó szinglinek állni. Inkább van együtt egy olyan emberrel, akit nem szeret, inkább azt választja, mint az egyedül létet.
És sajna nem ő az egyetlen.
Egyre több ilyet tapasztalok. Egy semmit mondó, üres, veszekedésekkel, ordibálással, sértődéssel meg nem értett párkapcsolat többet ér sok ember szemében, mint az egyedüllét.
Azt mondják az ember társas lény, de vajon minden esetben jót tesz nekünk, ha olyasvalakihez ragaszkodunk, akivel egyáltalán nincs meg a közös nevező?
Meddig értelmes egy párkapcsolatot erőltetni egyáltalán? Napokig? Hetekig? Hónapokig? Évekig?
Sokan az ismerőseim közül évek óta szenvednek. Sokan azt mondják, hogy majd akkor szakítanak, ha jön a másik, de addig nem szakít, mert nem akar szingli lenni. Sosem értettem ezt a mentalitást.
Szinglinek lenni szégyen?
Csak nekem természetes, hogy ha a kapcsolatom többszöri próbálkozásra sem kezd el működni, akkor kilépek?
Miért rémiszti meg az embereket annyira a szingliség?
Ha nincs szerelem/vonzalom/tisztelet/megbecsülés/közös nevező csak a megszokás, akkor vajon érdemes?
Ti mit választanátok? Szinglik lennétek vagy inkább benne maradnátok egy működésképtelen kapcsolatban csakhogy ne kelljen egyedül lennetek akár évekig?
24/L
válasza:Nem bíznak önmagukban. Valamilyen szinten nem hiszik el, hogy ennél többet érdemelnének, hogy lehet ennél jobb is. És azért félnek a szingli életmódtól, mert attól félnek, hogy soha nem találnak mást.
Ennél csak az a rosszabb, ha egy egész házasságot élnek le így az emberek.
És csak üres kifogás, hogy majd vált, ha lesz más. Akkor inkább tart szeretőt, de az ismertet nem fogja lecserélni az ismeretlenért.
válasza:Igazad van amit irsz de az emberek párkapcsolat alatt annyira megszokják a másikat hogy nem vagy csak nehezen tudják elképzelni a másik nélkül az életet és már megbékéltek a másik dolgaival kicsit ,,idomitották" is. És ezek után lusták/és félnek attol hogy mi van ha nem találnak mást és egyedül maradnak és ezutobbi eléggé kellemetlen hoszabb távon. Én elég sokáig voltam egyedül és szoszarint pár havonta a szivem szakadt meg pláne ha párkapcsoaltban elvő embereket láttam neten vagy az utcán. Meg ha a magányt férre is tesszük jön a másik pont hogy sokan nem azért vannak a másikkal mert jó és kielégítő hanem mert máshogy nem tudna megélni nem lenne hol lakni nem lenne ez meg az. Hát az eröltetés én max honapokig huznám már az évek már igen csak nagy vesztegetésse az életnek és a végén ott lyukad ki az ember h már megöregedett és akkor meg pláne nem akar már egyedül lenni. Hát mondhatni a társadalom meg elég sokan elvárják hogy párkapcsolatban éljen az ember (család főleg) és nem értik meg h nem muszáj kapcsolatba erőszakolnia magát valakinek valakivel h haladjon az életben. Manapság ez a kilépek belépek életse az igazi igaz jobban felnyitja az emberek szemét tapasztalatokat szereznek és nagyobb esélyel találnak valaki jobbat aki lehet a nagy ,,Ő" lesz de sokan nagyon tul játszák és borzalmas számú emberrel szűrik össze a levet ami már kicsit se természetes vagy is nekem legalább is.
Én személy szerint távkapcsolatban vagyok de elég érdekes müködik bolond is vagyok a kapcsolatokhoz de a lány se 100 as :) de még kicsit növelem az önbizalmát és bátorítom hogy aztán találhassan valaki igazit nálam jobbat akivel boldog lehet mert h velem nem lesz az, az is biztos. Szoval eggyelőre a kapcsolatra voksolok aztán meg a szingliségre minden vele jára piszkálodással egyetemben.
válasza: válasza:Tesóm pl retteg a magánytól nem véletlen h egy hétnél tovább soha nem volt egyedül.
Nekem egyébként nem hiányzik a kapcsolat. Most ha e miatt melegnek néznek na puff. Nekem pl így sokkal nyugodtabb az életem. De mindenki úgy él ahogy akar. Azzal van a para mikor a saját szokásokból nem akarnak leadni és akkor jön a balhé h mér így mér úgy.
V ha az egyik fél akar gyereket de a másik nem...
De ez nem az én dolgom. Az én életemnek van egy szép nyugodt ritmusa (még ha v ki szerint szürke és unalmas ) és ez nekem így jó. Am meg mindenki maga dönt.
Megnyugtató, hogy nem csak én gondolom így :) pedig sajna a környezetemben ez már a sokadik. Sokan jönnek össze csak úgy unalomból, mert nem akarnak egyedül lenni és úgy vannak vele, hogy legfeljebb majd dobbantanak, ha jön az igazi, addig meg csak kibírják valahogy azzal, akivel vannak éppen.
Furcsállom ezt a mentalitást. Csak azért nem jönnék össze senkivel, hogy elmondhassam magamról hogy igen én párkapcsolatban élek. Lehet hogy az emberek és a társadalom elhinné, hogy teljesítettem a kötelességemet (tartós párkapcsolatban élek a húszas éveimben) és lehet hogy ők elhinnék, hogy boldog vagyok, de magamat egyszerűen nem tudnám becsapni. Oké, nagyiméknak elmondom, nagyimék boldogok, hogy van egy barátom, de én pontosan tudom, hogy üres és semmit mondó és csak azért vagyok vele, hogy legyen.
Volt már olyan kapcsolatom, ami azért ért véget egy fél év után. Beláttuk, hogy nincs közös jövőnk, eleinte szép volt és jó volt, de mikor már jobban megismertük egymást, akkor derült ki, hogy nem volnánk képesek együtt megmaradni. Egyikünk sem várt addig míg új barátnő/pasi nem akadt, hanem elbúcsúztunk egymástól. Utána mind ketten egyedül voltunk és jobb volt, mintha egymást nyúztuk volna.
válasza:Vagy özvegyülni akar legalább az egyik fél, inkább mindegyik, van hogy csak a párja, viszont van hogy a gyerekek is csak az örökségükre hajtanak már közben, és bájoskodnak csak a szülőkkel.
Vagy olyan dolog, mint az enyém.
Az exemmel nem voltunk egy értelmi és stílus szinten.
Engem többre tartottak, mint a Lányt, mert jobban törődtem a
gyermekeivel. Az intézmény ( és nem intézet ) szerint Én kiváló
nevelő szülőjük voltam.
Az anyjuk meg sokszor nem ismerte fel a gyermekeit amikor ment
értük. Én a játszótéren amikor bevettek a csapatba játszani aktív
voltam, azt játszottam velük, amit szerettek ( hintázzunk, kergetőzzünk,
játszóvárra tegyem fel őket, homokozóba rajzoljak nekik, .. .) addíg
az anyukájuk facelgetett, meg a rossebb tudja mit játszott kalóz wifis
módon a neten. Rájuk sem nézett. Szerintem még akkor sem, amikor még nem volt a párom. Mindegy. Természetesen közös felügyeletünkben, és mindíg az anyuhoz mentünk haza, onnan Én
egyedül mentem haza. Ez azért is volt, hogy pótapukájuk legyek.
Nem kell sajnálni az anyukát, nagyon laza melója volt, és megéltek valahogy a pénzükből. Időnként azért Én is vettem a gyerekeknek
nasit, enni valót : ha már egyszer ott Vagyok, hasznos legyek ezen a téren is. Sokat segítettem haza vinni a kapott cuccaikat, a vásárolt pár ruhájukat, vagy mást. Boldog idők voltak, viszonylag.
Csakhogy nevelési szokásai nem voltak össze egyeztethetők az Én
pozitív jó stílusommal. A lány a legkisebbért is ordított velük, és verte őket, ha éppolyan kedve volt. Én meg ellenzem ezt a terrorista magatartást. Főleg, hogy kimondottan értelmes és kimondottan jó
magaviseletű gyermekek voltak. Az egyik gyermek életét egyszer sikerült is megmentenem, amikor a kölcsön kapott bicikli féke a dombon lefelé meghibásodott véletlenül. Az anyjuk persze éppen röhögött valamin a Fb.ról, egyértelműen látható volt a helyzetben, hogy tesz rá, hogy meghal a gyereke, vagy sem. Kinek adták őket? Az Anyjuknak.
Sajnálom, hogy egy súlyosan felelőtlen Anyuka ennyivel többet ér, mint egy felelős ( ha nem is hivatásos ) Nevelő szülő. Külterületi kicsi padlástérben húzták akkor még meg magukat. Én meg anyunál laktam. Szóval ennyi.
Én pár hónapig bent maradtam, mert féltettem a gyermekek fizikai és szellemi fejlődését, de nem bírtam tovább az exem nevelési dolgait sem.
Azóta megint évek óta szingli vagyok, sajnos : mégis jobban érzem magam. Aztán vagy lesz egy legfeljebb 25 éves Kreol Csaj(ok) mellettem, vagy ha nem : ott van még a nanobot, akinek a szoftvere tuti nem kémikus. :)
Ezt a kérdést csak rád bízom, hogy megéri vagy sem.
Nekem így érte és éri meg a szingliség meg a negatív pár kapcsolat.
Adri
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!