Tényleg nehéz az élethelyzetem, vagy én vagyok nyafogós?
Huszonéves nő vagyok. Jelenleg egy kuplerájban élek (nem prostituáltak között, hanem szó szerint elképesztő rendetlenségben) amin sajnos nem tudok változtatni és még legalább egy évig itt kell élnem. Melegvíz, konyha pl nincs. Ezt az anonimitás miatt nem részletezem, hátha van itt ismerős. Munkám van, amiért nem vagyok oda, de elvagyok vele. Keveset keresek, de jelenleg nincs módom váltani, ősszel fogok lépni, egy olyan munka felé amit szintén nem fogok szeretni, de legalább picit jobban fizet. (Elhibáztam a diplomát, olyat választottam amiről útközben kiderült, hogy nagyon távol áll tőlem, de akkor már nem hagytam abba, befejeztem. Most újat kezdek levelezőn, de addig dolgozni kell) Van egy párom, akinek nincs munkája (illetve már van, de csak Aug. végén kezdhet) Az a munka szintén nagyon keveset fizet, de jól mutat egy önéletrajzban, így átrágva a dolgot azt gondoltuk húzzon le egy évet, csak addig nem lesz pénz, vagy legalábbis igen szűkös. Az Ő lakhatási körülményei jobbak, mint az enyémek, de felnőtt férfiként egy kis szobán osztozik mással.
Van egy telkem, ami jó dolog, tudom, de úgy örököltem, hogy roppant elhanyagolt, nagyon kemény fizikai munka rendbe hozni. Így munka után legtöbbször oda megyünk, kevés eszközzel irtjuk a gazt a napsütésben, folyó víz nélkül, az sajnos nincs. Emellett a tanulás a program, az új suli miatt nyelvvizsgázni készülök és újra érettségizem. Általában nagyon fáradt és feszült vagyok, emiatt apróságokon is összezördülünk a párommal. Nem veszekedünk, vagy kiabálunk, de mindketten érzékeny emberek vagyunk és egy aprósághoz is kell egy óra, hogy tovább lépjünk. Nagyon jó barátaim vannak, de vagy nagyon távol áll az élethelyzetük az enyémtől, vagy éppen a saját életük nehéz, így nem terhelem az enyémmel. A telkem is két oldalú, egyrészt jó helyen van, egy családnak tökéletes, másrészt olyanok az adottságai, hogy kiemelten nehéz rá építkezni, jó mérnök kell és sok pénz, ami nem tudom mikor lesz. Mindketten a szociális szférában vagyunk, esély sincs, hogy egyszer annyit keressünk, amiből kényelmesen megélünk és felvehetünk egy nagyobb hitelt az építkezésre.
Olyan szép ez a nyár, és olyan fájó, hogy engem meg esz a keserűség. A híres közösségi oldalon sorra teszik fel a nyaralós képeket, én meg örülök, ha fürdeni tudok. Szeretjük egymást, szeretnénk összeházasodni, de minden olyan reménytelen. És a legrosszabb, hogy nincs a környezetemben pozitív példa. Olyan, aki sok munkával kikerült ebből. Olyan van csak, pl. a munkatársaim között, hogy saját lakásban él, mert a szüleitől kapta. Vagy a párjával él, albérletben, de a párja jól keres, önerőre gyűjtenek.
Egyszerűen nem látok olyat, hogy fiatalok, nincsen segítségük, hátszelük, és egyikük sem választott jól fizető szakmát, mint mi. Ez a helyzet, a párom is, én is szociálisan érzékenyek vagyunk, ebben vagyunk jók, ez a terület a mi hivatásunk, de sajnos ezt nem fizetik meg és nincs jövőképünk.
Bocsánat a regényért, azért írtam le, hátha találok itt egy pozitív példát akire gondolhatok a nehéz időkben. Már ez is sokat segítene.
A telekre lehet építkezni, csak jó tervező kell hozzá. Van ismerős, aki ha egyszerűbb telekről lenne szó, "baráti áron" vállalná, de így kihívás lesz neki, fel se merül bennem ez a lehetőség. Nekem a saját otthon fontos, nem meglepő módon talán azért, mert születésem óta nem volt biztonságos otthonom. Albérlet helyett a hitelt fogom választani, ez egy döntés. Ha akarnám se adhatnám el a telket, a szülőm lett volna az örökös, úgy mondott le róla, hogy míg él, nem adom el. Jogilag megtehetném, de szülőmről van szó, aki akármilyen beteg is, szeretem, nem teszem meg vele.
Minden választ köszönök, kiváltképp azokat, akik nem tanácsoltak, hanem leírták a saját helyzetüket, vagy figyelmeztettek, hogy ne törődjek másokkal. Erre volt szükségem! Mindenki szeret okos tanácsokat osztogatni, én is, de leírtam, hogy az most nem segít, nálatok azért jobban ismerem a saját helyzetem, végig gondoltam minden létezőt. Ennek ellenére kaptam őket. Látjátok, én ebben vagyok jó, hogy meglássam éppen mi kell a másiknak, és abban segítsek neki, magamon felülemelkedve. Hát ezért az én területem a rosszul fizető szociális szféra. Ebben is megerősödtem.
Remélem nem sértettem meg senkit, ismét köszönök minden választ, már csak azért is, mert végig olvasott és időt szánt rám az illető.
válasza:Én megértelek, én is a szoc.szférában fogok dolgozni és ha csak a dolgok jelenlegi állását nézem, nekem sincsenek nagy kilátásaim.
De! Én éppen ezért azt gondolom, hogy nem is szabad ebben a közegben megrekedni. Én most ezzel kezdek, pár évig tapasztalatnak jó lesz, közben megtanulok még egy idegen nyelvet, az eddigiekből a tudásomat fejlesztem és keresek más, jól fizető munkát. Aztán ott is eltöltök X évet, és ha van rá lehetőségem visszajövök a szociális területre.
Sajnos ez máshogy nem megy, ha a pároddal közös életet szeretnétek, és nincs szülői támogatásotok, akkor valamelyikőtöknek be kell áldoznia magát és keresni kell jobban fizető állást.
Viszont ahogy mások is mondták, ott a telek is, azt el lehet adni, önerőnek jó lesz ha a jobb fizetésből fel tudtok venni hitelt. Valahogy muszáj a több pénzre törekedni, akármennyire is anyagiasnak hangzik ez.
válasza:Miért nem próbáltok szerencsét külföldön? Tele van az internet álláslehetőségekkel és még szállást is fizetnek sok helyen. Nem érdemes itthon vegetálni, ha egyértelműen nem megy a dolog (bár közben láttam, hogy már voltatok, akkor miért is kínlódtok itthon?).
Egyébként egy kicsit visszanyertem a hitemet a nőkben, köszönhetően az írásodnak. Tudom, hogy nem vigasztal, de pozitív példa vagy.
"A telkem is két oldalú, egyrészt jó helyen van, egy családnak tökéletes, másrészt olyanok az adottságai, hogy kiemelten nehéz rá építkezni, jó mérnök kell és sok pénz, ami nem tudom mikor lesz."
Miért rosszak az adottságai? Egyébként az építészek általában 2000 forint körüli bruttó m2 áron dolgoznak (tetőtérnél nettó hasznos). Nyilván ha olyan műszaki megoldások kellenek, akkor ez növekedhet, de a kivitelezés az, ami inkább húzós szokott lenni. 180-220 ezres négyzetméter árral lehet számolni a kivitelezésnél.
5: Egy 7 m3-as konténer megvan 100 ezerből ürítéssel.
8: Egyébként ez. Én is szar körülmények között élek és még párom, vagy barátaim sincsenek. Bár nyilván téged ez sem vigasztal, ahogy engem sem vigasztal az, hogy más meg rokkant, hiányzik keze lába, stb.
válasza:Minden relatív, nekem ahogy elolvastam, nem tűnik könnyű helyzetnek. Illetve az jó, hogy törekedtek, és tanulsz tovább! Tehát erre legyél büszke pl.
Talán azt lehetne, hogy engedjétek meg magatoknak a párotokkal, hogy egy nehéz helyzetben kicsit feszültebbek vagytok. Pl. ezt - ha baj van valamelyikőtök mondja ki, ettől szerintem megenyhültök kicsit.
A telket bérbe nem lehet adni, valaki hátha kibérelné rendbe rakná addig is, amíg nektek csak egy nyűg?
Nekem anyám és nagyanyám is ilyen gyűjtögető volt, kemény arcok! :-) A nagyi a kukából is kiszedte, ha valamit beledobtam, meg faágakat rakott bele, azt lefedte némi szeméttel, hogy úgy tűnjön, mintha tele lenne a kuka...
Nyilván valakinek még rosszabb, valaki meg egy afrikai nyomornegyedre születik, azt meg mi itt a gazdag Nyugaton el sem tudjuk képzelni... Szóval kitartás. A szociális munka Németországban pl. elég jól füzet.
Köszönöm a további válaszokat, a kis dicséretet! Ahogy én visszaolvastam, végig gondoltam, nem, tényleg nem könnyű. Nagyon rossz a jelenem, és a közeli jövőben nem is lesz változás, ezt nehéz elfogadnom. De rendületlenül hiszek abban, hogy a távoli jövőm hasznos lesz másoknak és élhető számomra. Ha arra tekintek, amim van: az az éles eszem, a makacsságom, és a humorom. Tudom, hogy erre az időszakra visszatekintve büszke leszek magamra és hálás, hogy túl vagyok rajta. De néha jól esik panaszkodni, néha szükségem van megerősítésre, bátorításra, dicséretre. (ahogy persze sok más embernek) Csak ez a nyár, nyaralás nélkül a tömérdek munkával, elkeserít, de el kell engednem. Emellett frusztrál, hogy gyönyörű nyarunk van és nekem rossz a kedvem, pedig a tél még nehezebb a lakhatási körülmények miatt. Erre meg fel kell készülnöm, ez nem egyszerű. Hát ezek vannak most bennem, köszönöm, aki elolvasta.
Hogy egy picit felhívjam a figyelmet, ez a betegség nem egy egyszerű rendrakásról szól és többen vannak, mint hinnénk, de rejtett betegség. Akit nem érint, csak a tv-ben találkozhat vele, mikor az idős beteg lakhelyén begyullad valami és porig ég a háza a rengeteg tárggyal együtt. Míg egy alkoholista 1000 helyre fordulhat a hozzátartozóval együtt, ez a terület gyakorlatilag érintetlen.
Nagyjából ilyen egy gyűjtögető "otthona".
válasza:"Albérlet helyett a hitelt fogom választani..."
Én hamarabb választanám az albérletet, mert ha felveszed a hitelt és megint ilyen helyzetbe kerültök, mint most vagytok, akkor viszlát telek. Akkor már se telek se pénz...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!