Miért utálják annyian a gazdag, elkényeztetett embereket?

Ha valaki beleszületik a jóba akarata ellenére, akkor az nem tehet róla, így nem is gyűlölhetem ezért. :) Viszont aki nem csinál semmit, lusta, csak kiröhögi azt aki dolgozik, vagy netán megeszi még a penészes kenyeret is, na attól undorodom.

Magamból induljak ki, talán mondhatom hogy én is beleszülettem enyhén a jóba, mert munkás vállalkozó család vagyunk, így nem kellett elmennem sem napszámba, se gyárba dolgozni, de simán elmennék, nem félnék tőle. És nem nézem le azokat sem akik alantasabb helyeken dolgoznak. Itthon dolgozok, megélek a munkámból, hála apámnak, ő is csinált már mindent életében. Neki köszönhetek sok midnent, a végzettségemet, munkalehetőséget itthon. Egyébként sokszor elgondolkodok hgoy vajon önerőből, nulla segítséggel sikerült volna e megélnem és egy olyan életszínvonalat biztosítanom ami élhető. Sokszor zavar persze hogy nem önerőből álltam talpra, de ha szétnézek a világban látom hogy sokan még a hála fogalmát sem ismerik, és kb még nincstelenül sem csinálnak semmit, csak élősködnek a másikon, vagy épp olyan jól megy hogy anyuci apuci megveszi nekik a legújabb BMW-t is.

Az elkényeztetett csitriket, akik a zara és a Rossman között ugrabugrálnak szétsminkelt arccal, agyonfestett hajjal, arany színű karórával és naponta mutogatják magukat a facebookon, na azokat nem tudom embernek tekinteni. A kedvencem az mikor elmondja hogy hány csávóval feküdt össze és melyik volt komoly vagy épp nem komoly. Ez egy randin történt, asszem így utólag bánom hogy nem küldtem el a csajt meleg éghajlatra mert elég lenéző volt velem. (Pesti szőkített fekete szemöldökű kiscsaj volt, gondolhatjátok.) Mikor először megláttam azt hittem hogy 40 éves, közben meg 21 volt XD A sok smink szétmarta a bőrét.