Mit éreznek azok az emberek, akik szándékosan megpróbálnak másokat eltántorítani az álmaiktól/céljaiktól?

Attól függ.

Esetleg azt, hogy a másik előbbre jut, "fölébük kerekedik", "több lesz" és ők ezt nem hagyhatják. Magyarán: irigyek és félnek.

Vagy nem hisznek abban, hogy a másik meg tud tenni bizonyos dolgokat, el tud érni bármit is az életben, mert túl szerencsétlennek tartják hozzá. Magyarán: hülyének néznek - de egy kicsit félnek is, mert hátha mégis .. és akkor az 1. lehetőségre "váltanak".

Vagy -főleg barátok, hozzátartozók esetében fordul elő- féltik a csalódástól, attól, hogy utána annyit sem akar mint azelőtt, depis lesz, rossz irányba fordul az élete. Ők sem tesznek jót, mert a saját tapasztalat, az, hogy legalább megpróbáltuk és nem adtuk fel rögtön a lelkünkben az álmainkat kell akkor is, ha nem fog sikerülni.

Úgy gondolják, hogy ha nekik semmi sem sikerül, akkor másnak is ez a sors jusson.

Ezért jobb az, ha senkinek se mondjuk el a céljainkat, vágyainkat, mert lehet az egyik irigykedik, a másik rossz szemmel nézi és egyből meghátráltatja.

Én is éreztem már azt, hogy mindenki körülöttem csak áskálódik, mert nekem lehet nehezebben elérhető célom van, amit minden áron elérek, és akkor, hogy a másik jobban érezze magát, inkább hátráltatni próbál.

Lehet ez az élethivatásuk.

Írj már példát arra, hogy hogyan kell valakit eltántorítani az álmaitól!

Mert ha én azt mondom neked, hogy hát ez neked úgysem fog sikerülni, és ennek hatására te meg sem próbálod, akkor meg is érdemled. Vagy mire gondolsz?