Ha valakinek nincs kisebbségi érzete akkor mi a motiváció arra, hogy dolgozzon a testén?

Igen érdekes kérdéskör. Jó meglátásaid vannak. De annyira nem egyszerű azért. A kondis/gyúrós arcok bizonyos részét lehet, hogy tényleg ez motiválja, amit leírtál. De előfordulhat, hogy nincs semmiféle önképzavar/kisebbségi komplexus, csak rájöttek, hogy ez divat, és így sokkal hatékonyabban lehet párt választani. Akár válogatással is. És azért azok is jelentős létszámban vannak, akik szinte hivatásként tekintenek erre a dologra, szent célul tűzték ki, hogy valami testépítő nagymenő nyomdokaiba lépve kihozzák magukból a maximumot. Ilyenekkel is találkoztam.

A saját példámból kiindulva: Eleinte, gyerekkoromban nem akartam sportolni, az anyám erőltette, (hálás vagyok érte azóta), azóta pedig mindig sportolok valamit, maximum 1 éves folyamatos kihagyás volt, de annál több nem. Kondit is kipróbáltam. Én introvertált, önbizalomhiányos ember vagyok, részben azért sportolok, hogy az önképem javuljon, hogy kicsit büszkébben tudjak a tükörbe nézni. De a legfőbb még mindig az egészség megőrzése. A korosztályomban (huszonéves vagyok) rengeteg ember már attól kikészül, ha egy hosszabb lépcsőt kell megmászniuk, vagy egy aerob mozgást, pl ugrálást, szökdelést kell végezniük 5 percen át. Életerős fiatalembereknek kellene lenniük, de már ettől meghalnak. Én nem akarok ilyen mélységekbe süllyedni. Pluszba nekem az asztmára is ügyelni kell, jót tesz a tüdőnek, ha rendszeresen edzve van.

Megértem, ha mélyponton vagy, vagy ha úgy érzed a lelki fejlődés jóval fontosabb, mint a testi (nem derült ki, hogy valójában melyik érzés jelenleg az erősebb).

Mindazzal együtt, hogy a lelki fejlődést nagyon fontosnak tartom a testit sem hanyagolnám el a helyedben. Egyrészt amiért már megdolgoztál ne hagyd elveszni.

Százhatvan egynéhány centi "magas" nő vagyok. Amikor valamiért abba kellett hagynom a sportolást (nem volt sok, csak heti 1 alkalom) és híztam 5 kg-ot úgy éreztem nem tudok lehajolni a hasamtól és bekötni a cipőmet. 10 kg után pedig azt, hogy nem bírom a napi -nem túl sok- talpalni valót, állandóan fáradt vagyok. A többiről nem is beszélve.. Amikor lehetett újra nekiláttam sportolni. Jobban érzem magam és ez nagyon fontos szempont. Testileg is és mentálisan is.

Én pl. nem csupán a szép testet szeretem egy kisportolt férfin, hanem becsülöm azt a munkát, amit beletesz. Hóban-napsütésben, munka után, fáradtan lemegy a terembe és megcsinálja amit vállalt.

Hogy mi hajtson? Egészségesnek maradni, még jobbnak lenni, kitartani (és nem gyáván feladni).

semmit sem kell kiirtani, mert ez csak okozat. Az okot kell megtalálni. Az irtás nem más mint harc, küzdelem. Semmi szükség erre.

Ahogy fejlődsz, úgy lesz egyre tisztább a kép.

Én is eléggé kigyúrtam magam. ~18 kiló izmot felszedtem. Annyi értelme volt, hogy megtapasztaltam ezt is.

Már megtanultam szeretni magam. :) Ha valaki megjegyzi, hogy edzenem kéne, akkor csak mosolygok rajta.. kösz nem. Én így vagyok tökéletes.

Egyébként az egész életnek az a célja, hogy rágyere valójában nincs :)